Hajtogatóművek

Minden gyártási múvelet elsőrendű célja az állandó minőségű termék előállítása, minél gyorsabban és olcsóbban, kevés kézi múvelettel.
A hajtogatóművek a nyomtatási folyamatot nem zavarják vagy hátráltatják. A gyakorló szakemberek gyakran mondják, hogy egy tekercsnyomó gép csak annyira jó, amennyire ezt a hajtogatóberendezés megengedi" A megfelelően tervezett és kialakított hajtogatómű a nyomdagép sebességét nem korlátozhatja.

 

A hajtogatómű tulajdonképpen egy konvertálóberendezés, mivel a papírpályát eredeti alakjából egy másik alakba viszi át, a sík papírpályából kiindulva a hajtogatott ívekig. A hajtogatómű a könyvkötő üzem kézi hajtogatóműveletét helyettesíti, vagyis a folyamatosan nyomtatott papírpályát átalakítja jól kezelhető, olvasható termékké. A hajtogatott ívek összegyűjthetők a további kikészítési művelethez. A nyomdagépgyártó cégek olyan hajtogatóműveket készítenek, amelyek a nyomdagép teljesítményével szinkronban vannak.

Fontos követelmény az is, hogy egyetlen hajtogatóműről a legkülönbözőbb típusú termékek legyenek lehozhatók. A hajtogatás mechanikai, illetve gépészeti szempontból szakaszosan ismétlődő műveletek sora egy hajtogatási periódusban, egy cikluson belül, ezáltal a hajtogatóművek üzemeltetése kiegyensúlyozatlan. A hajtogatómű a nyomdai berendezések egyik legbonyolultabb önálló gépegysége. Helyszükséglete is nagyobb, mint a csatlakozó egyéb nyomdai berendezéseké.
Ez nagyon fontos körülmény, mivel figyelembe kell venni egyrészt a berendezés tömegét, másrészt a kiegyensúlyozatlan igénybevétellel szembeni erőhatásokat.

 

Hajtogatási típusok

 

Kíséreljünk meg egy darab papírt nyolcnál többször hajtogatni, hat hajtás gyakorlatilag már a felső határt jelenti. A hajtogatómű egy szignatúrában (összehajtott ív) négynél íöbb hajtást nem tud elvégezni, bár a mechanikai hajtogalás mindaddig lehetséges, amíg a hajtogatás pontossága elfogadható minőségú. A papír alapvető fizikai tulajdonsága a szálirány (amely 4 papírgyártási folyamat során alakul ki), így az egyes Összehajtott ívek vastagsága eltérő. A papír elemi rostjai vastagságukhoz viszonyítva hosszúak, ezért természetes, hogygy a papír a hajtogatásakor keresztirányban nagyobb ellenállást fejt ki, mint szálirányban. Ennek következtében a szálirányban végzett hajtogatások laposabbak, mint a rostirányra merőlegesek. A hajtogatási műveletek során minden következő műveletben a megelőző alakot hajtogatjuk félbe, a megelőzőből hossz- vagy keresztirányban. Egyes esetekben kisméretű, szándékos eltéréseket hoznak létre, de általános elvként rögzíthető, hogy a soron következő hajtogatás az előző méretet felezi.

 

Egyszerű hajtogatási alaptípusok

 

A hosszirányú (ún. tölcsér-) hajtás (újságformátum). A hajtogatótölcsér a teljes szélességű papírpályát hosszirányban félszélességre hajtja. Ez a hosszirányú hajtás az újsághajtás első műveletét jelenti. A tölcsérhajtáshoz nincs szükség mozgó alkatrészekre. Problémák akkor jelentkezhetnek, ha több papírpályát kell illeszkedéspontosan egymásra vezetni.

 

A kereszthajtás (tabloidformátum).
Az első kereszthajtás az ívegység kialakításához, ezt a tölcsérhajtástól eltérően szignatúrának nevezzük.
A papírpályát a hajtást meg-előzően egyedi darabokká vágják. A négyoldalas újsághajtáskor a papírréteg közepét a formázóelem tetején elvágjuk, így az ívegység három oldalán nyitható. Kettős párhuzamos hajtás. A kettős párhuzamos hajtás egyike annak a két lehetséges hajtogatási módnak, amely a négyoldalas hajtást követheti. A párhuzamos hajtogatás egy második keresztirányú hajtás, melynek során hosszú, keskeny ívegységek keletkeznek, a teljes terület negyedrészét kitevő oldalszélességgel. Ezt a hajtást általában a zsebkönyv gyártásakor alkalmazzák. A hajtogatott íveket kettős művelettel alakítják ki. amelyeket csak később, a könyvkötészeti műveletek során választanak szét.

 

Negyedoldalas hajtás (harmadik hajtás).

 

A tabloidhajtás után következő, hosszirányú hajtási változat a negyehajtás (negyedszélességű hajtás), mert az eredeti papírpálya teljes szélességét négy részre osztja. Általában ún. magazinformátumok kialakítására használják. A negyedhajtást késes módszerrel végzik, ez nem olyan gyors, mint hengeres, így a hajtogatási teljesítmény jelentősen visebb. A hajtogatott ívek kirakdsa.
A hajtogatott ívegységeket a hajtogatóműből a kirakást végző szállítószalagra kell továbbítani. A kirakóban lévő csillagkerék egy-egy egységébe hullanak az ívek. A szállítószalagról az ívek az ívköteg- présbe kerülnek, vagy az íveket közvetlenül oszlopba kell rakni.

 

Hajtogatóművek típusai

 

A tekercsnyomó gépekhez csatlakoztatható hajtogatóművek csoportosítása a következő:

 

a) állandó méretű hajtogatóművek, változó méretű hajtogatóművek,
b) kombinált hajtogatóművek, egycélú hajtogatóművek,
c) hajtogatótölcséres gépek, szalagos hajtogatóművek,
d) gyűjtőegységes és gyűjtőegység nélküli hajtogatóművek.

 

A nyomdatermékek tervezése és kivitelezése során vitát és nehézséget okoznak a hajtogatóművek miatt korlátozott formátumvariációk. A változtatható méretű hajtogatóművek bonyolult kezelésük és nehézkes állításuk miatt széles körben nem terjedtek el. Alkalmazásuk elsősorban a tekercsnyomó gépeknél indokolt, mivel a formahengerek átmérője változó.
Az adott célú hajtogatóművek egy termékformátum hajtogatására alkalmasak, pl. egy negyedoldalas folyóirat. Az adott célú hajtogatógépek termelési sebessége nagy (gyakran több kirakóval is üzemelnek), szerkezetüket tekintve viszonylag kevés mozgó elemet tartalmaznak.

 

Kombinációs hajtogatóművek

 

Ezekkel három vagy négy hajtás végezhető, és valamenynyi, általában alkalmazott formátum kialakítható, amire egy átlagos nyomdaüzemnek szüksége lehet. Leggyakrabban tölcsér, tabloid, valamint negyedíves oldalhajtást készítenek. A legtöbb hajtogatómű kiegészíthető egy kettős párhuzamos hajtással is. A kombinációs hajtogatóművek magassága általában nem tér el a nyomógép egyéb elemének magasságától, a kirakás iránya a papírpálya haladási irányára merőleges. A különböző gyártású, kombinációs hajtogatóművek egymáshoz hasonlók. Az egyes típusok között különbség csak a kezelhetőségben és az átállítási gyorsaságban van. A kezelhetőség fogalmába beletartozik az is, hogy mennyire könnyen érhetők el és állíthatók be a különböző szerkezeti elemek. A formátumok átállításához viszonylag csekély fizikai erő szükséges.

 

A kombinációs hajtogatógépek négy szakasza a köetkező:
- a bevezető szakaszon lévő, rögzített helyzetű és állítható görgőket kompemátoroknak nevezik. Ezek feladata, hogy a befutó papírpályát vagy papírpályákat időzítsék. Minden egyes papírpályához hajtott húzóhengerpár tartozik.

 

A húzóhengerek kerületi sebessége nagyobb, mint a papírpálya sebessége, így megfelelő papírpálya-feszültség érhető el a hajtogatómű előtt;
- a hajtogatótölcsér felső része a terelőrudakkal, alsó része a húzógörgőkkel;
- a gép alsó része a hajtogatóhengerekkel és késekkel;
- a kirakóegység.

 

Tölcséres hajtogatóművek

 

A hajtogatótölcsér háromszög alakú, lefelé keskenyedő szerkezet, csúcsa alul van, és a teljes szélességű papírpályát hosszirányban hajtja meg. A papírpálya összehajtására ez a megoldás viszonylag egyszerű, még akkor is, ha több ilyen papírpálya van egymás felett. Abban az esetben, ha a teljes papírpályát több részre kell szétvágni, és úgy vezetni, hogy egymás tetejére kerüljenek, akkor egy terelőrudas berendezéssel fokozhatók a színes oldalak elhelyezési lehetőségeinek változatai olyan esetekben, amikor egyszínű és színes nyomtatású oldalakat kell kialakítani.
E megoldás előnye pl. az is, hogy a papírpályák egymásra vezetése egyben a hajtogatótölcsér is, így eggyel kevesebb hajtási művelet szükséges. Ily módon az ívegységek méreteinek sokkal nagyobb változatosságát lehet kialakítani. A papírpálya szélességével kapcsolatos ívegységméreteket tetszés szerint lehet változtatni. További előnye, hogy az ívegységek oldalterjedelme is tágabb határok között változtatható, így pl. létrehozhatók 12, 20 és 24 oldalas ívegységek is attól függően, hogy a papírpályát hogyan vágják szét.
A tölcsér egyszerúségét kombinálni lehet ugyanazon a hajtogatógépen belül a szalagos rendszerrel is.

 

Gyűjtóberendezések

 

A tekercsnyomó gépek méretei az utóbbi időkben elérték a 650 mm feletti nyomtatási hosszúságot is, ezért olyan hajtogatóberendezéseket alakítottak ki, amelyek két egyforma ívegységet vágnak ki az adott papírpálya-felületből, ezek a dupla ívegységű nyomógépek. Az eddig ismertetett hajtogatásokat mindegyik ívegységnél alkalmazni lehet. amelyek vagy különálló egységek, és mint különálló ívegységek kerülnek a gépből kirakásra, vagy az említett kettős ívegységeket kombinálják és gyűjtik össze egy hengerfelületen.
Ezt követően hajtogatják össze a több egységet egyetlen ívegységgé, amelyben ily módon kétszeres lesz az oldalak száma. Abban az esetben, ha az egyes ívegységek önállóak maradnak, az eredményt sima, ill. kettős produkciónak nevezik.

 

A kombinált termék az ún. gyújtőberendezés alkalmazásának eredménye. Nagyon fontos ez a megkülönböztetés, mert amikor egy hajtogatómű teljesítményét megadják, az óránként elkészült példányok száma nem feltétlenül azonos az óránkénti hengernyomatok számával.
A gyűjtés technikai megoldása olyan, hogy a gyűjtőhengerre egy teljes fordulaton keresztül a nyomott ívegység fele kerülete kerül fel, majd a következő fordulat után ennek tetejére kerül a másik fél ívegység.
Ezután működésbe jön, illetve működésbe jönnek a benyomópengék, és benyomják a teljes ívegységet a hajtogatóhenger befogópofáiba. A gyújtőhenger a legtöbb esetben a hajtogatómű legnagyobb átmérőjű hengere. Felületén páratlan számú szakaszt kell elhelyezni. Általában egy szakasszal több van, mint ahányszorosra a formahenger kerületén lévő papírt felvágják, vagyis a gyűjtőhenger kerületének hosszúsága, összehasonlítva a formahengerével 3:2 arányú. Az. ívgyűjtés menete.
A forgási sorrendnek megfelelően először a belső szakaszt vágják le és csatlakoztatják a felszúró (punktur)-tűkkel a gyújtőhenger szakaszainak valamelyikére. Egy teljes fordulat után a gyűjtőhenger adott szakasza a késes hengerrel újra találkozik azért, hogy a másik ívegységet felvegye.

 

Ezt a külső szakaszt ugyanazok a felszúró (punktur)-tűk rögzítik, mint a belső szakaszt; a két ívegység együtt marad a gyűjtőhenger második fordulatánál mindaddig, amíg a benyomópenge szembekerül a hajtogatóhenger befogó-pofáival.
Ezen a helyen az excenter görgői kinyomják a pengét, és így most már teljes ívegységben végzik a hajtogatást. A 5-vel jelzett belső szakasz mindig a henger felületéhez van közel, tehát amikor a hajtás készül és a benyomópenge a henger belsejéből kitolódik, a B szakasz mindig a hajtás belsejébe kerül.

 

Különleges hajtogatóművek

 

A Reader's Digest-Association (RDA) az évek folyamán mind a nyomógépek, mind a hajtogatógépek szerkezeti elemeinek kialakítását irányította. A kettős paralel hajtás elfogadott neve a digest hajtás lett, jelezve a Reader's Digest kiadványainak jellegzetes zsebkönyvformátumát.
Az általános célokra alkalmas hajtogatómú ezt a formátumot oly módon alakítja ki, hogy második paralel hajtást készít a rostirányra keresztirányban. Az RDA cég (Anglia) ezért különleges hajtogatóművet alakított ki, amelyen minimálisan két tölcsér és két henger van; a papírpályát háromszor vágja fel a nyomási felület mellett, és ily módon rostirányban hajtogatott termék a végeredmény.
Kétoldalas szélességű papírpályákat készítve és ezeket a kívánt módon elosztva a hajtogatótölcséreken, az oldalszámokban elérhető rugalmasság rendkívül nagy.

 

Ikertölcséres hajtogatómű

 

Az egyszeres szélességű nyomdagépekről lekerülő ívegység terjedelme egy hajtogatótölcsérről elkészítve 16 oldal. Anélkül, hogy különleges vágást alkalmaznánk és kézzel választanánk szét az íveket, a 16 oldalas ívegységnél kisebb oldalszámú egységek nem készíthetők.
Olyan esetekben, mikor kisebb méretű nyolcoldalas ívegységekre van szükség, vagy pl. négyoldalas burkolókat kell készíteni, ezeket a kettős tölcsérrel ellátott hajtogatóművel gyártják.

 

A kettős ikertölcsérek többféle módon helyezhetők el:
tandem elrendezésben, egymás után, egymás mellett, vagy pedig az egyiket a másik fölött.
Nagyüzemi célokra az általánosan használt elrendezés olyan megoldású, hogy a két tölcsér egymás után kapcsolva dolgozik. Ekkor a papírpályát szétvágják. és a keletkezett pályacsíkokat vagy a tölcsér fölé vezetik. vagy a két tölcsér között osztják meg.
A húzóhengerek a normálisnál szélesebbek, így két íváramlás dolgozható fel, és többnyire a szokásos szélességekkel szemben feleakkora tölcsérhajtás képezhető. A kirakás, amennyiben szükséges, négy különálló részben valósulhat meg, a termékek három oldalukon nyitottak. Ikertölcséres hajtogatámü váltoió szélességű papírpályákhoz.. Az újságnyomtatáshoz nagyméretű nyomógépeket alkalmaznak, amelyekhez két, egymás mellett elhelyezett hajtogatótölcsért használnak.
Az ily módon adódó két papírpályát külön hajtogatóműveken lehet hajtogatni. Hasonló keresztkapcsolat létesíthető, ha a második tölcsért az első fölé helyezik, ez az ún. ballon tölcsérszerkezet. A felső, összehajtott papírpályát a hajtogatómű külső oldala felé irányítják, még mielőtt azt összepárosítanák az alsó hajtogatótölcsérből kikerülő papírpályával.
Az ikertölcséres hajtogatómű elterjedt kiegészítő berendezés az általános célú nyomógépeken, azonban bizonyos szempontból nem lehet ezeket igazi hajtogatóműveknek tekinteni, mert az ívegységben tulajdonképpen nincs hajtás, hanem mindössze az ívdarabok egymásutánját állítja össze a berendezés.

 

Hajtogatóművek részfolyamatai

 

A nyomdaipari termékek egy része tartós, más része azonban csak átmeneti használatra készül. Így pl. a könyveket bekötik, hogy tartós minőségűek legyenek, míg a napilapok és folyóiratok élettartama rövidebb. A hajtogatómúben végzett műveletek a következők: Mind a tölcséres, mind a szalagos hajtogatóművekre áltaánosan alkalmazott megoldás a papírpálya keresztben való roncsolásos vagy ollószerű vágása. A roncsolásos vágás amit egyes esetekben kemény a keményen módszernek is neveznek - azon alapszik, hogy egy kör alakú penge rányomódik egy hajtott henger edzett felületére.
Ezzel a módszerrel nem keletkezik sok vágási por, ellentétben az ollószerű vágással, azonban idővel a henger felülete megsérül.
A henger élettartamát megnöveli, hogy oldalirányban állítható. A szalagos hajtogatóműveken, ahol a pályadarabok szélességét állandóan változtatják, ez az alkalmazható leggyorsabb módszer, mivel a késtartót könynyen el lehet csúsztatni a késtartó tengely mentén bármilyen tetszés szerinti helyzetbe.
Az ollós vágás, ha a vágóelemek helyesen vannak egymáshoz beállítva, teljesen ép szétválasztást tesz lehetővé az egyes papírpályadarabok között, különösen olyan esetekben, amikor mindkét vágóelem hajtott.
A kör alakú vágókésnek az alatta elhelyezett küllőhöz való pontos beállítása időigényes művelet.
Azokon a hajtogatógépeken, ahol hajtogatótölcsérrel dolgoznak, a vágóhatás a tölcsér felső részén elhelyezett görgő központi helyzetében megy végbe. és a körkés mindkét oldalról körülveszik az ún. vezetőgörgők Ezek a vezetőgörgők szabályozzák a papíppálya előrehaladását. A szalagos hajtogatómű vágókései a papírpalya komperzátorszakaszát követik, és hajtott hengerekkel dolgoznak.

 

Perforálás

 

Célja, hogy legyengítse a papír ellenállását a hajtogatási műveleteknél a hajtási vonal felé. A perforálások végezhetők hossz- és keresztirányban is. A keresztirányú perforációt általában úgy állítják be, hogy az egy hajtási vonalat perforáljon.
Az ún. tabloid hajtási vonalat oly módon lehet perforálni, hogy azt a szorítóhenger szakaszán két egymással érintkező henger végzi. A tömörebb felépítésú hajtogatógépeken a benyomópengék recézettek, és ugyanezt a célt érjük el ezekkel a recézett befogópengékkel akkor, amikor az íveket befogjuk és beszorítjuk a hajtásoknál. A hosszirányú és nem időzítetten beállított perforálások - amelyek a papírpályán folyamatos perforálást tesznek lehetővé könnyen elkészíthetők a papírpálya szélességében bárhol, különösen a szalagos hajtogatóműveknél, ahol a kör alakú és kivágókéseket ugyanarra a tengelyre szerelik fel.
A perforálást központi helyzetben végzik a vágóhenger szétvágása előtt, a kettős paralel hajtás közepén, ezzel lehetővé teszik, hogy zsebkönyv típusú ívegységek készüljenek. A perforálás során az átvágott és az átvágatlan papír-hosszúságok arányát tetszés szerint változtathatjuk attól függően, hogy milyen típusú kést használunk.

 

Ragasztási folyamat a hajtogatóműben

 

Többoldalas nyomtatványok előállítása esetén ez elsősor-ban a kis terjedelmű reklámprospektusokra vonatkozik; a tekercsnyomó gép hajtogatóművében végzett irkafúzést egyre inkább a ragasztás helyettesíti. A ragasztás már évek óta ismert, ennek ellenére nem terjedt el a lehetőségeinek megfelelő mértékben.
Még mindig sok a dróttal fűzött nyomdatermék. Ragasztófelhordó berendezéssel a rotációs gépen, továbbá kiegészítő vágással (egyes vagy háromkéses vágás) lehetne ragasztott prospektust készíteni gazdaságos módon. A hajtás alatti ragasztás és a dróttal való fűzés összehasonlítása természetesen csak közel azonos termékekre korlátozódhat.

 

A lehetőségeket itt világosan meghatározza a szükséges terjedelem (oldalszám). A hátoldali drótfűzés lényegesen nagyobb terjedelmet tesz lehetővé, a belső résztől eltérő anyagú borító alkalmazható (pl. karton), és egy példányon belül különböző papírminőségek variálhatók. A hajtásragasztás előnyei a drótfűzéssel szemben:
- a hajtásragasztással készített prospektusok esetében a teljes összehordási folyamat megtakarítható, és ezzel a gyártási költségek is csökkenthetők;
- a ragasztott ívek a hajtogatásnál nem csúsznak szét, te" hát egyszerűbben körbevághatók, oszlopozhatók és csomagolhatók;
- a teljes hátsó élen keresztülfutó ragasztás tartósabb, mint a két rövid kapoccsal való rögzítés, különösen akkor, ha két vagy három ív vékony papírt is be kell kötni;
- a ragasztott prospektusok esztétikailag is szebbek;
- a drótkapcsok rozsdásodnak, és ezek a belső oldalon sérülési veszélyt jelentenek;

 

Ragasztás a hajtogatógépen

 

Az enyvezés az első párhuzamos hajtogatóműbe való befutás előtt megy végbe a befutási szélesség közepén, kb. 1 mm széles csík formájában. A ragasztónyom hosszúságát az ív formátuma és a kilövési vázlat határozza meg. Ezt fokozat nélkül lehet beállítani két letapogatófejjel, amelyeket az ívbefutás felett egy sínre szerelnek fel. A letapogatási rendszerhez reflexfejeket (fotocellák) és mikrokapcsolókat alkalmaznak. A letapogató-, vezérlő- és ragasztófelhordó rendszer kapcsolási teljesítménye olyan nagy, hogy a legnagyobb hajtási teljesítmény esetén is elegendő. A fo-tocella a papírpályától 3-4 cm-re van, az impulzusokat vezérlőberendezés erősíti fel, és továbbítja a ragasztófelhoró berendezéshez.
A befutóív hátsó éle a ragasztócsík hosszúságát szabályozza. A hajtogatóhengerek középső részén, a párhuzamos hajtást végző állomáson 2 mm mély és 8 mm széles kihagyással kell dolgozniuk. A különböző variációkhoz a kereszthajtás alkalmazható. Egy tengelyen eltolható körkés a kétoldali körbevágáshoz ugyanúgy alkalmazható, mint a kettős garnitúrák szétválasztásához.
Ezáltal az utólagos vágás (háromkéses vágógépen) mint különálló munkafolyamat elmaradhat. A tekercsnyomó gépen a hajtás alatt végzett ragasztás (egy munkamenetben) különösen gazdaságos módszer. 6, 8, 12, 16, 24, 32, 40 és 48 oldal terjedelmű termékek készíthetők.

 

Összehasonlítva ezt a technológiát az íves hajtogatógéppel, szembetűnő a 6, 24 és 48 oldalas termékek előállításának lehetősége. A variációs lehetőségek természetesen a rotációs gép hajtogatóművének felszereltségétől függnek.
Egy ilyen nyomógép gazdaságos kihasználtsága egyrészt a nyomdatermék oldalterjedelmétől, másrészt a nyomdatermék formátumától függ. Természetesen a kettős produkcióban való gyártás lehetőségét figyelembe kell venni. Egy ragasztott prospektus költségei mindig lényegesen kedvezőbbek, mint egy drótfűzött terméké. Az elkészült termékeket általában egy elválasztott munkafolyamatban vágják meg. Normális esetben a nyomtatási teljesítmény a kiegészítő ragasztástól alig függ.
A ragasztás ellentétben az íves hajtogatógépekkel - itt folyamatos. Általában hideg ragasztót felhordó berendezések kerülnek alkalmazásra. A gép leállításakor egy berendezés az enyvezőfejet a papírpályáról leemeli, így az összeragadás elkerülhető. A rotációs nyomtatás miatt a ragasztás a helyes szálirányban megy végbe. Probléma jelentkezhet erős teletónusú felületek feldolgozásakor, mivel itt gyakran nem megfelelő a diszperziós ragasztó nedvesí-tőképessége. Legjobb eredménnyel nehéz, színes felületeknél is olvadóragasztós, fúvókás felhordóberendezéssel lehet dolgozni.

 

Ragasztók

 

A különböző felhordóberendezéseknek megfelelően a felhasznált ragasztóanyagok is különfélék. Kevés kivétellel a hideg ragasztóval dolgozó berendezésekben kizárólag diszperziós ragasztókat alkalmaznak. A felhordóhengerek miatt közepes és alacsony viszkozitású ragasztók kerülnek felhasználásra. Színtelen, átlátszó rétegűre száradnak, és a nyitott enyvezőműben nem kell a beszáradástól félni. Nehéz felületek, mint pl. a teletónusú felületek esetén gyakran hibás a ragasztás.
Itt jó adhéziós tulajdonságú, különleges minőségú ragasztókat kell alkalmazni. Hibás száliránynál a nedvességtartalom hullámokat, illetve ráncokat okozhat. A haladási iránynak ezért a ragasztási csíkokkal párhuzamosnak kell lennie. A felhordóberendezésekhez lényegesen jobban megfelel az olvadóragasztó. A felhordott ragasztócsík optikailag nem tűnik fel, ehhez a módszerhez tehát transzparens minőség szükséges. A nyomott felületek megfelelő minőségben és megbízhatóan ragaszthatók.
További lényeges követelmény az olvadóragasztóval szem-ben ajó hőstabilitás és a szennyeződésmentesség. Ha ez a két követelmény nem teljesül, akkor a fmom fóvókák (pl. a 0,2 mm-es átmérőjűek) eldugulnak és zavarokat okoznak. Ezért a ragasztóanyag töltőanyagot nem tartalmazhat. Az olvadóragasztóval hibás szálirányú papírok is feldol-gozhatók anélkül, hogy erős hullámosságot képeznének.
Az erősen megnyomott felületek esetén, ahol pl. a felületet a diszperziók nehezen nedvesítik és leperegnek, az olvadóragasztókkal egyenletes, tiszta ragasztócsík érhető el. A hideg és a meleg ragasztók felhordásához szükséges berendezéseket összehasonlítva, az olvadóragasztásos technológia hátránya a berendezés nagyobb beruházási költsége.

 

Drótfűzés

 

A hajtogatóműről közvetlenül lekerülő késztermék előállítására a drótfúzés is alkalmas, vagyis az ívegységek oldalainak fűzőkapcsokkal való egymáshoz kapcsolása. Ez a megoldás a tabloid formátumú termékek esetén alkalmazható. A drótfűző szerkezetet a hajtogatógép alsó részén szerelik fel.
Olyan esetekben. ahol közvetlenül a tölcsér szorítóhengere fölött helyezik el a drótfűző egységet, ott a tölcsér helyett annak rövidített változatát kell alkalmazni. A fúzőkapocs huzalanyaga tekercsekről fut le. Ezt a gép szétvágja és befúzi, majd összenyomja a tabloid hajtási helyzetben, és ezután készül a hajtás a szokásos módon.

 

Kirakás és kötegelés

 

A nyomdai termékeket, amelyek továbbfeldolgozásra a könyvkötészetbe kerülnek, deformáció és sérülés nélkül kell elszállítani. A mechanikus felrakóberendezések a hajtogatóműből kiáramló ívegységeket átveszik, és a már előre meghatározott számban egymásra rakják.
Ezeket az egymásra rakott példányokat magas oszlopokban lehet a tárolókba továbbítani, ily módon kevésbé vannak kitéve a szállításkor keletkező sérüléseknek. Ha a tárolás hosszabb ideig tart, a kötegek összenyomása védelmet jelent a sérülésekkel szemben, és nagy helyet lehet megtakarítani.

 

Hajtogatóművek 2.

 

A papírpálya vezérlése

 

Amikor a papírpálya eléri a hajtogatóművet és oldalirányban eltolódik, akkor már nincs beavatkozási lehetőség arra, hogy a berendezés a helyes állásba visszairányítsa. A papírpálya helyzetének, vagyis az illeszkedés vezérlésének munkaműveleteit mind hosszanti, mind keresztirányban automata érzékelő- és irányítóberendezések szabályozzák.

 

A papírpálya, miközben a hajtogatóművön keresztülhalad, sorozatnyi összehangolt mechanikai mozgást végez. A zavartalan üzemeltetés feltétele egyrészt a hajtogatógépek helyes szerkezete, másrészt a pontosság, és rendkívül fontos, hogy ezt a pontosságot megfelelő tisztasággal és megfelelő működtetési alapelvekkel valósítsuk meg.
Ha nyomon követjük a papírpálya átfutását egy jellegzetes kombinációs hajtogatógépen, akkor megfigyelhető, hogy a papírpálya kényszerítve van arra, hogy a tölcsér körvonalai által meghatározott összehajtott alakot fel-vegye. A nyomdafesték rárakódását a tölcsérre úgy akadályozzák meg, hogy nagynyomású levegőt vezetnek a tölcsér oldala mentén lévő lyukakba.
A sűrítettlevegő kifúvás hatására a papír a fémfelülettel nem érintkezik, kenőanyag" a papír és a tölcsér között a levegő. A tölcsér orrrészénél, azon a helyen, ahol a hajtási vonal keletkezik, nagyobb szorítónyomásra és több sűrített levegőre van szükség azért, hogy a papírt a fémfelülettől távolabb tartsák. Ezt a súrített levegőt a nyomógép központi levegőrendszerétől kapja a hajtogatógép nyomáscsökkentő szelepén keresztül. A hajtogatótölcsér vezetőgörgői, amelyek egymáshoz viszonyítva nem párhuzamosak, hanem kissé ferde szöget zárnak be, az összehajtott papírpályát lefelé, a befogóhengerek szakaszára irányítják.
Ez az irányító hengerrendszer két garnitúra páros hengerből áll, amelyek hajtottak. A rovátkolt hengereknek a kerületi sebessége kismértékben eltér a tölcsér tetején elhelyezett, legutolsó hajtóhenger sebességétől. A sebességkülönbséggel lehet a papírpálya megfelelő feszességét szabályozni. A hajtogatóműben a vágóhenger sebességének meg kell egyeznie a formahenger sebességeivel, hogy az ívegységek hosszúsága pontos legyen. Ezért a szárítóhengereknél bizonyos mértékű csúszás következik be.
Ez a csúszás változtatható, ha a szorító hengerpárok közötti nyomást megváltoztatják. A szárítóhengerek egymástól való távolságát általában a közöttük haladó papírpálya vastagságának megfelelően állítják be. A fűrészfogas vágókést, amelyet a pontos magasságra kell beállítani, rugós alátámasztású felület veszi körül, amit általában már hangelnyelő, zajcsökkentő anyagból készítenek. Ezek a vágófák szintén kismértékben a henger felülete fölé emelkednek. Mikor érintkezésbe kerülnek a hajtogatóhengeren lévő ütközőanyaggal, akkor összenyomódhatnak, és a vágás pillanatában hatásosan meg tudják fogni a papírpályát.

 

A hajtogatóművek elemei

 

Hajtogatóhenger

 

A papírpálya levágott szakasza a hajtogatóhengerrel együtt forog. A papírt a felszúrótűk mindaddig tartják, míg az ívegységszakasz középvonala bekerül a hajtogatóhenger és a befogópofás henger befogási vonalába. A kiálló késpenge, amely lapos, vékony rugóacél lemez, az ívegységpapírnak a közepét benyomja a következő henger nyitott befogópofáiba. Ugyanebben a pillanatban a felszúrótűk visszahúzódnak a vágóhenger felületébe, és az ívegység szabaddá válik, hogy a mozgásirányát megváltoztassa.

 

Befogópofás henger

 

A befogópofák megfogják a behajtott részt. A benyomópenge ezt megelőzően észrevehető kattanással kihúzódik. Nemcsak az ívegység változtatja meg a mozgási irányát, hanem az ívegység gerince is a befogópofás henger felé fordul oly módon, hogy a behajtási vonalat a befogópofa fix és mozgatható részei tartják.

 

Szétvágás

 

A papírpálya bekerül a hajtogatómű forgókeresztjének hajtogatóegységébe, a kés és a hajtogatóhenger közé. A folyamatos papírpálya itt egyedi ívegységekké alakul át. A szétvágási folyamat előtt az ívegységeket hosszanti élükön rögzíteni kell. A hajtogatóhengerben elhelyezkedő szúrótúk (punkturtű) sora, amelyek egy átlós tengelyhez vannak erősítve, a megfelelő pillanatban kiemelkedve a papírpályát átszúrják. Ezáltal a papír a vágási folyamat alatt és utána is illeszkedésbiztosan rögzítve van. Ezt a műveletet, hasonlóan a hajtogatómúvön szükséges sok más művelethez, egy megfelelően kialakított körhagyó görgő irányítja.

 

A kettős párhuzamos hajtást végző henger

 

Abban az esetben, ha egy második keresztirányú hajtás szükséges, amely az első henger által készített hajtással párhuzamos, akkor az ívegység bekerül a kettős párhuzamos hajtást végző henger megfogó rendszerébe. Ezután egy hasonló beszorítómozgás keletkezik a fő befogóhenger másik befogópofasorába, a kettős párhuzamos hajtást végző henger benyomópengéje segítségével.
A kettős párhuzamos hajtással feldolgozott ívegység ezután kirakásra kerül. Először a befogópofák fogóhatása szűnik meg, majd a levált ívegységet a hengertől eltávolítják az ún. lesöprőujjakkal. Ezek a lesöprőujjak a befo-gópofás hengerbe bemart hornyokban vannak elhelyezve.

 

Negyedíves hajtogatás

 

A tabloid hajtogatási mód utáni lehetőségek változata, amikor a befogópofás hengerek az ívegységet a negyedíves hajtást végző egység továbbítószalagjai közé bocsátják be. Ekkor az ívegység teljesen szabad, ezért nagyon fontos a szalagok megfelelő beállítása úgy, hogy az ívegység egyenletesen és merőlegesen haladjon az elülső ütközők felé. Nagyon kevés idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy az ívegység korrigált helyzetet foglalhasson el, még mielőtt a negyedíves egység hajtókése lesüllyedne. Ezután az ívegység a két párhuzamos henger szorítókésén keresztül halad át. A hengerek a papír ívvastagságának megfelelően állíthatók be. A benyomópenge és a befogópofák kapcsolata. A benyomópengék és a befogópofák érintkezési területén végbemenő mozgási művelettől függ bizonyos mértékben a sebességnövelés korlátja. A behúzási művelet teljes befejezéséhez rendelkezésre álló idő 1/250 s.
Figyeljük meg, hogy az egyik gyártó cég pl. miként igyekezett ezt a problémát megoldani! A nyomógép sebességének növelésekor valamilyen ok miatt az ívegységeket a pofák már nem fogták meg megfelelően, és ennek következtében a kiszóródott lapok a hajtogatógép valamelyik helyén torlódást okoztak. Ezután elvégezték a benyomási művelet számítógépes szimulálását. A számítógép által kiadott koordináták elhelyezését vizsgálva megtalálták a probléma megoldását. Mikor a befogópofák résében a benyomópenge elmozdul, akkor tulajdonképpen kifelé halad, és kiengedi az ívet a pofák szorításából éppen a kritikus időpontban, még mielőtt a befogópofák megfelelően zártak volna az ívegység gerince mentén.
Ezután a fígyelmet arra a viszonyszámra irányították, amely a benyomópenge és a befogópofák egymással kapcsolódó sugarai között adódott.
Minél hosszabb a benyomópenge, annál gyorsabban távolodik el a csúcsa a befogópofák közül, és annál nagyobb helyre van szüksége ahhoz, hogy a befogópofák nyílásából kikerülhessen. Az ilyenjellegű számítógépes vizsgálatok nagy segítséget nyújtottak a probléma megoldásában. A munka eredménye az volt, hogy olyan összefüggést alakítottak ki, amellyel a benyomópenge sugarát csökkenteni lehetett, és az eredeti sebességhatáron felül 25 %-kal megnövelt sebességnél is pontos és biztos megfogást tudtak létrehozni.

 

A hajtogatóművek gyakorlati problémái

 

Feszítőhatás a hajtogatóműben. Mielőtt a papírpálya a hajtogatómű első egységére, a tölcsérre felfut, megfelelő pályafeszültséget kell létrehozni az illeszkedés- és a hajtogatási regiszter biztosítására. A hajtogatómű saját továbbító-szerkezeti elemekkel van felszerelve, pl. a hajtott húzóhengerek a tölcsér felett, valamint a befogóhengerek. Ezek kerületi sebessége fokozatosan növekszik mindaddig, amíg a papírpálya a levágási szakaszba nem ér, ahol a feszítési erő nulla.

 

A felszúrő (punktur)-tűk okozta betépődések jól jelzik a papírpálya feszítésének mértékét. Eredetileg a beszúrási helytől kezdődően kb. 5 mm-re kell visszanyúlniuk az ívegységek széle felé. Ha azonban kiszakadnának a papírból, az annak ajele, hogy a késes henger kevés papírt kap, és minden valószínűség szerint ez a példány kiesik a hajtogatóhengerek közül, és ezzel torlódást okozhat. Ez a hiba megszüntethető, ha kismértékben megnöveljük a húzóhengerek és az irányítógörgők közötti nyomást.
Abban az esetben. ha ez a nyomásnövelés nem volna kellő hatású, akkor vagy a hűtőhenger sebességét, vagy a nyomógépben kialakult papírpálya-feszültséget kell megváltoztatni. A papírpályák között sebességkülönbségekjönnek létre, ha a tölcsérrel több papírpályát egyszerre hajtogatunk. A külső papírpálya hajlamos arra, hogy lebegjen. Ez teljesen érthető, ha figyelembe vesszük a tölcsér feletti henger sugarát, miután azonos idő alatt a külső papírpályának nagyobb távolságot kell megtennie. Az egyes papírpályák feletti vezető-, illetve nyomógörgők szorítónyomásának pontos beállításával ez a hiba megszüntethető.

 

Festéklerakódások.

 

A papírpálya hirtelen irányváltozásai helyén, mint pl. a tölcsér orr-részén, bizonyos idő után nyomdafestéklerakódások jöhetnek létre. A festékfoltok sok esetben ismeretlen okokból is keletkezhetnek, amelyek a sűrített levegő betáplálásához kapcsolódhatnak és különösen a terelőrudas hajtogatóműveknél gyakoriak. A kibocsátott sűrített levegő ugyanis gyakran túl meleg lehet, és így a nyomdafesték felületét meglágyítja oly mértékig, hogy vagy a terelőrudakon, vagy a szorítóhengerek szakaszán festéknyomok rakódnak le. Egy kombinációs tölcséres hajtogatógépről származó, összehajtott ívegység mindig ugyanabból a fordulatból származó nyomatot tartalmaz.
Ez azonban már nem feltétlenül van így a szalagos hajtogatóműveknél kialakított ívegységek esetén, amelyeknél az egyes pályacsíkok különböző útvonalakat tesznek meg. Ezért tehát a nyomási hibák vizsgálata problémákat okozhat, hacsak ezt a körülményt nem vesszük figyelembe. Gyűrűdések a hajtogatott ívegységeken. A hajtogatóművek által feldolgozott papírmennyiség felső határa a gyakorlatban egyrészt a papír vastagságától függ, másrészt attól, hogy milyen az esztétikai megjelenése a hajtogatott terméknek.
Az ívegység két irányban hajtogatásakor szinte mindig gyűrődésvonalak jönnek létre, a hiba súlyossága a felhasznált papír minőségétől függ. Ez a hiba általában a legbelső oldalakon mutatkozik, mivel ezeken a helyeken az elmozdulási lehetőségek minimálisak. A hajtási vonal perforálása bizonyos mértékben segít, miután a perforálás lehetővé teszi a papír elmozdulását.

 

A negyedíves hajtás pontossága.

 

A negyedíves hajtás hajlamos az említett gyűrődéses hibákra. A negyedíves hajtást ezenkívül sokkal nehezebb a pontossági szempontoknak megfelelően szabályozni, mivel az ívegység, miközben átkerül a befogópofáktól a szállítóheveder szalagjaira, szabadon marad.
Ezeket a szállítószalagokat egyenletes feszességgel, egymáshoz közel kell elhelyezni, úgy, hogy az ívegység szegélyén ne nyúljanak túl. Az elülső illesztőütköző hirtelen megállást okoz. Az ívegységek visszaverődését kefesorral akadályozzák meg.

 

Hajtogatóművek 3.

 

A hajtogatómű és a könyvkötészeti műveletek kapcsolata

 

Az ívek átfedése.

 

A tekercsnyomó gépeken készített nyomdatermékek közvetlenül vagy minimális továbbfeldolgozási műveletekkel (pl. körbevágás) forgalomba hozhatók. A legegyszerűbb munkák esetén a kötési múvelet mindössze abból áll, hogy az elülső széleket levágjuk. Ha másfajta kötési módot alkalmaznak, akkor a kialakított formáumot meg kell változtatni úgy, hogy az ívegység egyik feléről bizonyos szél álljon ki, ezt nevezik átfedésnek.

 

Első látásra ez az átfedés mindössze többletpapír-felhasználásnak tekinthető, azonban figyelembe kell venni, hogy a tűszúrások helyét el kell távolítani. Ezen túlmenően a nyomógép minden egyes fordulatánál van egy keskeny, nyomtatás nélküli sáv, amely a hengerek csatornarésének felel meg. Mindkét rést célszerű úgy alakítani, hogy ezek az átedési részbe essenek.
Zárt és nyitottfejek. Mielőtt a hajtogatási módot eldöntenénk, egy másik kérdést is figyelembe kell venni.
Ha pl. a tabloid alakú ívegységet vesszük példának, akkor ez két különböző alakbanjelentkezhet: az egyik változatban a fej zárt. Ez oly módon készül, hogy a tabloidhajtás után a tölcsért helyezik el; a másik megoldásban azonban a tölcsér felett a papírpályát félbevágják, és egymás fölé teszik.
Ennek következtében az ív mindhárom oldala nyitva van. Abban az esetben, ha az egyes íveket a továbbfeldolgozás során a gyűjtőberendezés, az összehordógép szívással adagolja be, akkor a nyitott oldalú termékből csak a külső lapot választja le.
Ezért nagyon fontos, hogy a könyv kötésének előírásai ismeretesek legyenek a nyomóforma kilövési vázlatának elkészítése előtt. Körbevágás. A vágási hosszúság kis részén egyáltalán nincs nyomtatás, ezért a vágást a túhegyek okozta lyukak mögött kell elvégezni, és ettől a vágástól függ a gerinctől az elülső ívszélig terjedő méret. A tűbeszúrások átlagos helyzete kb. 6 mm-rel van a kezdőszegély mögött.
Ha az átfedés pl. 9 mm, akkor a befejező körbevágás kb. 12 mm-re lesz az átfedés szélétől. A ragasztókötés következtében ebben az irányban az ívegység kisebb lesz, miután a kikészítés folyamán a gerinctől kb. 3 mm-t már eltávolítottak a ragasztókötő gépen.
Zajképződés a hajtogatőművekben. Napjainkban rendkívül nagy figyelmet fordítanak a munkaegészségügy szempontjából káros hatások figyelembevételére az élet szinte valamennyi területén.

 

A hajtogatóművek élenjárnak zajosságban. A hajtogatóhengeren lévő kés a papírpályát felvágja, eközben a kést körülvevő rugalmas támasztófelület összenyomódik, és ha kiszabadul a kés nyomóhatása alól, visszaalakul eredeti helyzetébe. A papírpálya, amely a vágás pillanatában feszes állapotban van, hangszóróként működik.
A hajtogatókések, miközben a henger forog, a mozgópofáknak ütköznek, és ugyanakkor az ív vége (a hajtogatott ívé), amely szabadon marad, jelentős zajt kelt, amikor éleivel felfekszik a hajtogatóhenger köré.
Ha ezek mellett a normális hangforrások mellett még figyelembe vesszük azt is, hogy milyen hangot kapunk, amikor valamelyik gépalkatrészt hajtjuk, akkor az ezekből a hangforrásokból származó összegezett zaj már kellemetlen lehet. Semmilyen eredményes módszer nem ismeretes, amelynek segítségével ezt a zajt meg lehetne szüntetni, legfeljebb elfogadható szintre lehet csökkenteni azzal, ha a hajtogatómű alsó részét hangszigetelt, dobozszerű szerkezettel vonják be.
Ezzel a megoldással azonban részben ellentétes az a körülmény, hogy szinte teljesen hozzáférhetetlenné válik a berendezés ezen része.
Ezért csak akkor jelent gyakorlati szempontból is elfogadható előnyöket, ha a nyomott munkák általában nagy példányszámúak és a hajtogatóberendezés zavartalanul futhat hosszú időn keresztül.

Forrás: Szilágyi Tamás - Ofszetnyomtatás kézikönyve