Montírozási 1x1

A filmszerelés fogalma
 
A filmszerelés, más kifejezéssel montírozás, a reprodukciós fényképészeti úton feldolgozott kép és valamilyen szövegszedési eljárással előállított szöveganyag pontos elhelyezésben szerelékké való összeállítása. Általában a képsokszorosító technológiák (ofszet- és mélynyomtatás) oldalmásolóeredetijeinek, illetőleg nyomóforma méretú másolóeredetijeinek előállítását szolgáló technológiai folyamat, vagy egylemezes magasnyomó-forma (pl. klisé) készítésénél alkalmazható.
 
A filmszereléshez általában átlátszó vagy áttetsző, 0,18-1,0 mm vastagságú műanyag fóliát, ún. szerelőfóliát (poliészter vagy polikarbonát fólia) használnak.
A minőségigényes munkavégzés nagyon lényeges követelményeket támaszt a felhasználásra kerülő fóliákkal szemben. A múanyag fólia legyen karc- és hullámmentes, lehetőleg a statíkus elektromosságra kevéssé érzékeny. Ez utóbbi ellen antisztatikus kendővel való letörléssel, antisztatikus porral vagy folyadékkal, esetleg a szerelőhelyiség hőmérsékletének emelésével lehet védekezni.
A szerelőfóliák hőre, nedvességre csak kismértékben változtathatják meg tulajdonságaikat és méretüket. Minőségigényes munkákhoz hasz-nált szerelőfólia megengedett méretváltoztatása (zsugorodás vagy nyúlás) °C-onként, illetve %-onkénti változásra kb. 10%. Az oldalelemeket vagy másolóeredetiket átlátszó ragasztószalaggal vagy balzsammal, illetve negatív szereléskor átlátszatlan ragasztószalaggal rögzítik.
 
A filmszerelést speciális filmszerelő asztalon végzik, amely kettős üvegezésú, átvilágítható asztal (6. ábra).
Az átvilágítható mattüveg felületére poliészterfóliára nyomtatott, milliméterbeosztású hálót rögzítenek, amely megkönnyíti a szerelőmunkát, a szöveghasábok és a képek elhelyezését. A precíziós szerelőasztalon található, pontosan vezethető vonalzó, rajta mozgatható lovas biztosítja a minden igényt kielégítő, pontos munkát A vonalzóval az y a lovassal az x tengely irányában lehet beosztóvonalakat húzni nagy pontossággal. A szerelőasztal üveglapja nem melegedhet fel.
A szerelés nagy tisztaságot és pormentességet igénylő munkafolyamat, ezért az asztalok belső terét is gyakran kell porszívózni és egyéb módon pormentesíteni. Az átvilágító asztalok mellett vízszintes kiképzésú munkaasztalt kell elhelyezni, amelyen a filmanyag elhelyezhető, illetve munka közben a szerelő szerszámait és a filmvágó berendezéseket elhelyezheti. Az asztalok alsó része fiókos kiképzésú lehet.
Az előzőekben vázolt mérettartóssági követelmények biztosítása érdekében a szerelő munkaterem hőmérsékletét és relatív légnedvességét közel azonos szinten kell tartani. Legmegfelelőbb hőmérséklet: 20-24 °C, relatív légnedvesség 55-65%.
Az általános világítás ne legyen erősebb, mint az asztalok alsó világítása, a fényforrásokat úgy kell elhelyezni, hogy közvetlen fény ne jusson a szerelő szemébe, és a fény ne tükröződjék az átvilágító asztalon.
A szerelőműhely nagyon lényeges berendezési tárgyai közé tartoznak továbbá a filmvágó gépek, amelyeket a diapozitívok méretre vágásához használnak, a másolóberendezés, amellyel a kész montírungról készítenek ellenőrzés céljából kópiát, valamint a kész szerelékek tárolására szolgáló, különböző méretú és megoldású tárolószekrények.
A szerelő legfontosabb segédeszközei közé tartozik a nagyító (lupe), színes munkák szerelésekor a fejen rögzíthető binokuláris nagyítószemüveg, fejesvonalzó, háromszögvonalzó, cm és tipográfiai
A szerelés technológiája, a célt és a végterméket figyelembe véve, a következők szerint csoportosítható, figyelmen kívül hagyva a sokszorosítás technológiája által igényelt sajátosságokat:
- egyedi szerelés,
- formaszerelés.
 
A továbbiakban ismerkedjünk meg a különböző szerelési módokkal, kiemelve a sokszorosítás technológiája által támasztott speciális megoldásokat és igényeket.
 
 
A FILMSZERELÉS TECHNOLÓGIÁJA
 
Egyedi szerelés
 
Egyedi szerelés alatt egy oldal kép- és szöveganyagának grafikai terv, illetve forgatókönyv szerint történő összeállítását értjük. A szakemberek ugyancsak egyedi szerelésnek tekintik az oldalpárok (egymással szemben fekvő két oldal) egyszerre történő szerelését is.
 
Nem tartozik szorosan a nyomdaipari szerelés témakörébe, de attól teljes mértékben el sem határolható az ún. montázs- montázs-készítés készítés. A montázs több kép grafikai vagy fényképészeti úton történő összeillesztése új, egységes vizuális hatású képpé.
Montázs segítségével olyan képalkotásra, gondolatok, eszmények, a képzelet játékainak megjelenítésére nyílik lehetőség, amely egyszerű fototechnikai módszerekkel nem valósítható meg. Segítségével a kép nézőjében olyan asszociációk támadhatnak, amelyek elvezethetik a konkrét látványon kívüli összefüggések felismeréséhez, jelenségek megértéséhez.
A montázsok nagyon alkalmasak plakátok, reklámok előállítására, de szövegillusztrációként is felhasználhatók.
Visszatérve eredeti témánkhoz, az egyedi szereléshez, ismerkedjünk meg az alapvető munkafolyamatokkal. A szerelés munkafolyamata két alapvető műveletből tevődik össze:
- szerelés előkészítése,
- szerelés munkafolyamata.
 
A szerelés előkészítése az imprimatúra, a forgatókönyv, a szerelés és képdiapozitívok és a műszaki előírások, utasítások birtokában az anyag rendezésével kezdődik. Alapvető követelmény, hogy a szerelést a megrendelő által készített és a montőr rendelkezésére bocsátott ragasztott tükör vagy ragasztott forgató alap ján kell elvégezni. A ragasztott tükörhöz vagy ragasztott forgató elkészítéséhez
1 .a nyomda szöveglevonatot (célszerű imprimált szöveglevonatból (dolgozni) A képanyagról a kívánt méretben
feldolgozott kopiát bocsát a megrendelő rendelkezésére.
 
A ragasztott tükör elkészítése előtt a tördelő szakember gondosan megvizsgálja az illusztrációkat, a ragasztott, a rajzolt vagy fényszedésű címeket stb., annak érdekében, hogy az esetleges hibalehetőséget elkerülje.
A ragasztott tükör a végleges oldalképet adja, ezért az illusztrációkat pontos körülvágás után kell felragasztani. Szükség esetén a ragasztott tükrön írják elő, hogy az oldal valamely eleme esetleg kísérőszínben kell megjelenjen nyomtatásban. Ez nagyon lényeges elem a montőr számára, mivel a szerelést színenként kell elvégezni.
A ragasztott tükröt készítő szakembernek munkája végzése során figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyomdai montőr a ragasztott tükör előírásai szerint dolgozik, következésképpen az egyes oldalakra írott utasítások legyenek világosak, egyértelműek, jól olvashatók.
Megkönnyíti a montőr munkáját, ha a ragasztott tükröt készítő tördelő át-tekinthető, világos tipográfiát alkalmaz. A tipográfiai tervezési munka alapja a rend és a struktúra megteremtése egy oldalon belül felhalmozott anyagok sokféleségében.
Mint minden tipográfiai tevékenységnek, ennek a rendteremtésnek is a tartalomból kell kiindulni, következésképpen értelmes rendet kell teremteni. Meg kell értetni a forma megalkotásával a mű tartalmát. Az olvasónak úgy kell eligazodnia az elé táruló jelrendszeren, hogy minél kevesebb fáradsággal jusson az információ birtokába.
 
A szerelés előkészítésének nagyon lényeges mozzanata, hogy az előzőekben vázolt ragasztott tükör (vagy forgató) szerint összerendezi az adott oldalhoz tartozó, a technológiához alkalrnas módon feldolgozott szöveg- és képanyagot, szükség esetén egyéb elemeket.
A szerelés munkafolyamata során a megrajzolt oldaltükör és a szerelőasztal üveglapjára helyezett háló segítségével a ragasztott tükör által adott utasítások szerint felhelyezik az adott helyekre, az ugyancsak megadott méretelőírások figyelembevételével, a szöveg- és képelemeket, majd folyékony ragasztóval azokat a megfelelő helyen elmozdulásmentesen rögzítik. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ragasztáskor a ragasztó lehetőség szerint a kép sötét, tagolt helyeire kerüljön, mert sima, világos
felületeken foltot hagy. A diapozitíuok és a szöveg közös formává és szöveg közös való szerelése esetén a film a szöveghez 3 mm-nél közelebb ne kerüljön, mert a szöveg életlen, olvashatatlan lesz.
 
Az egyedl szerelésnek két típusát különböztetjük meg:
- pozitív papírszerelés
- pozitív filmszerelés.
 
Pozitiv papírszerelekről filmfelvételt készítenek és ezt használják fel másolóeredetiként, negatív működésű ofszetlemezeket alkalmazó nyomdákban.
Pozitív filmszerelést alkalmaznak pozitív múködésű ofszetlemezek, rnagas- és szitanyomóformák, valamint a mélynyomó-formák előállításához.
Az előzőekben ismertetett egyedi szerelési technológia az elektronika térhódításával a nyomdák többségében már nem alkalmazott eljárás. Manuálisan végzett szereléssel bonyolult kép- és szövegkombinációjú oldalak montírozása rendkívül hosszadalmas és sok hibalehetőséget rejt magában, költséges a felhasználásra kerülő anyagmennyiség miatt. Egy oldal eredeti-szerelés ráfordítása lényegesen nagyobb, mint a színkivonatok elkészítése.
A nyomdaipar elektronizálásával foglalkozó cégek felismerték e manuális munka elektronikus kiváltásában rejlő anyagi és egyéb lehetőségeket, és fejlesztéseikben ezeknek a bonyolult műveleteknek összevonását és kiváltását célozták meg. A fejlesztés célja az egyes eljárási lépések összefogása, a képfeldolgozás, szövegfeldolgozás, szerelés, oldaltördelés és a nyomóforma-készítés részterületeinek számítógép vezérlésű összrendszerré integrálása, amely ezáltal anyag- és időmegtakarítást eredményez.
A 80-as évek elején az elektronikus reprodukciós technika továbbfejlesztésének vívmányai azok a rendszerek, amelyek lehetővé teszik a helyi színkorrekciókat, az elektronikusan előállított kép-, valamint szövegkombinációkat, amelyeket egész oldalas színkivonati garnitúrákká lehet egyesíteni és együttesen levilágítani filmre, akár árnyalatosan, akár elektronikus rácsfelbontással.
A képek reprodukálása és a szövegelőállítás a nyomóforma előállításában a kezdet kezdete óta külön munkafolyamatokban történt. A kép és a szöveg csak a nyomóforma-készítés stádiumában találkozott egymással, amely a termékelőállítás átfutási idejét egyértelműen meghatározta, a tördelés és a korrektúrafordulók sokasága mindenki által ismert bonyadalmakat okozott egyes esetekben.
A fényszedés és a nagy tárolókapacitású elektronikus számítógépek térhódítása a nyomdaiparban lehetőséget teremtett arra, hogy a szöveg és a kép már a tervezés és a kialakítás időszakában együttesen készüljön el.
 
Az ehhez szükseges kép- és szövegfeldolgozó rendszerek ma már rendelkezésre állnak. A nyomdaiparban meghonosodott rendszerek sokasága és jelen könyv célja sem indokolja, hogy ezen rendszerek bármelyikével is részletesen foglalkozzunk. Jelen témakör tárgyalása során elegendő annyit tudnunk, hogy az egyedi szerelés napja a nyomdaiparban leáldozóban van, illetőleg a nyomdák többségében már leáldozott.
A széles körben meghonosodott integrált szöveg- és képfeldolgozó rendszerek felmérhetetlen előnyőket nyújtanak a megrendelők és a nyomdák számára egyaránt. A rendszerek előnye, hogy interaktív, azaz a beépített speciális komputer az oldalak kialakításának ideje alatt dialógust folytat az előre betáplált adatok, valamint a változó szöveg és képinformációk vonatkozásában.
A dialógus addig tart, amíg a kívánt oldal kialakítása megtörténik. A teljes folyamatot a kezelő személy a tervező képernyőn végzett optikai ellenőrzéssel végzi.
Azon túlmenően, hogy az elektronikus rendszerek alkalmazásával felmérhetetlen szerelési idő, filmanyag takarítható meg, jelentős minőségjavító és biztonságos előállítást eredményező eljárás kapcsolódott be a nyomóforma-készítésbe. Azzal, hogy egy oldal minden eleme egy lapon (film vagy papír) helyezkedik el, nem fordulhat elő, hogy egyes, rosszul felragasztott elemek az oldal mozgatása során leeshetnek, megszűntek az oldalon belüli film- és ragasztószélek, lehetővé vált egy oldalon belül az azonos fedettségi értékek kialakítása.
 
Formaszerelés
 
Formaszerelésnek a másolóeredeti vagy más néven montírung készítése készítését nevezik. Az a munkafolyamat, amikor a másolásra kerülő ív elő- és hátoldalának valamennyi nyomóelemét végleges kilövési elrendezésben, papírkópia, pozitív vagy negatív film formájában, színenként és formánként szétválasztva, egy átlátszó fóliára rögzítve, az előre megrajzolt beosztás alapján, kilövés szerint összeállítják. A szerelés olyan tevékenység, amely nagy figyelmet, tipográfiai ismeretet, jó esztétikai érzéket, alaposságot és pontosságot igényel.
Amint az előzőekben már említettük, a szerelés vagy montírozás általában a képsokszorosító technológiák (ofszet- és mélynyomtatás) nyomóforma méretű másolóeredetijeinek előállítását szolgáló technológia folyamat. Szereléskor figyelembe kell venni a további technológiai folyamatot: a másolást, nyomtatást, kötészeti munkát, továbbfeldolgozást, valamint az imprimatúra alapján a megrendelő extra kívánságait. .A szerelés következő alaptípusait különböztetjük meg:
- pozitív papírszerelés,
- pozitív filmszerelés,
- negatív filmszerelés.
A szerelés munkafolyamata ez esetben is, ugyanúgy, mint az egyedi szerelésnél, két alapvető műveletből tevődik össze:
- szerelés előkészítése,
- szerelés munkafolyamata.
A továbbiakban a szerelés egyes alaptípusaival foglalkozunk részletesebben, lehetőség szerint megkímélve az olvasót a különböző típusoknál fellelhető azonos munkafolyamatok ismétlésétől.
 
 
POZITÍV PAPÍRSZERELÉS
 
A szerelés előkészítésével kezdődik a pozitív papírszerelék elkészítése is. Ez a munkafolyamat az imprimatúra, a forgatókönyv, a szövegről és reprotechnikai úton rácsrabontott, mérethelyes képekről készitett képkópiák, a műszaki előirások és utasítások birtokában az anyag rendezésével kezdődik.
A montőr behelyezi minden forgatókönyv oldalpárba az ahhoz tartozó szöveg és képelemeket méretrevágva, egyúttal ellenőrzi, hogy minden szükséges kópia a rendelkezésre áll-e a munka megkezdéséhez.
 
Pozitív papírszerelékről negatív filmfelvételt készítenek, és ezt használják fel másolóeredetiként. Ez jellemző a közvetlen fényképészeti lemezkészítési eljárásokra is.
A pozitív papírszerelés, mint a negatív másolási technológia megelőző munkafázisa, a szerelés aprólékos műveletének súlypontja, a papírképek, illetve levonatok pontos állításban történő rögzítését igényli.
A papírszerelék nagyságát, amely egyértelműen meghatározza a felhasználásra kerülő film méretét is, már a beosztás készítésekor rögzíteni kell. A szerelés segédeszköze az ún. kisbeosztás, amelyen a szerelendő felület tükörméretét, margóviszonyait stb. kell rögzíteni. Az alkalmazandó szerelési módszer alapvetően attól függ, hogy a kisbeosztás milyen módszerrel készült.
Abban az esetben, ha a kisbeosztás filmre tussal vagy karcolással készült, akkor a beosztást egyenes állásban, olvashatóan kell az átvilágító asztal felületére helyezni, rögzíteni, majd ennek a felületére a szereléknek megfelelő méretű, 80-100 g/m2 tömegű fehér papírlapot kell helyezni és rögzíteni. Az egyes szerelékelemeket ennek a fehér papírlapnak a felületén kell rögzíteni. A kék színben előre kinyomtatott beosztást nyomtatott oldalával felfelé, a fekete színben nyomtatottat nyomtatott oldalával lefelé kell az átvilágító asztal üveglapjára helyezni.
 
Bonyolultabb tördelésú vagy illusztrációs munkák esetében, abban az esetben, ha a kisbeosztáson négy vagy több oldal kerül elhelyezésre, nem ajánlatos az oldalakat kilövés szerint elhelyezni (a beosztóív elkészítésével és a kilövéssel egy későbbi fejezetben foglalkozunk részletesen). Előnyősebb az oldalpárban történő szerelés, mivel ezzel a módszerrel a szereléssel a páros-páratlan oldalak harmóniája, egyensúlya figyelemmel kísérhető, az esztétikai összhang megteremthető. Az oldalpárban szerelt oldalak a munka elvégzése után gerincnél elvághatók, és kilövés szerint újra felszerelhetők a már kész oldalak a beosztóívre. Ennek a módszernek az az előnye, hogy az oldalpárok harmóniája, esztétikai kialakítása amint az előzőekben már foglalkoztunk a témával könnyebb és egyszerűbb, lehetőség nyílik lik a sorregiszter betartásának pontos ellenőrzésére. Hátránya, hogy idő és anyagigényes megoldás, amely költségnövelő tényezőként jelentkezik.
A papírszerelés munkamenete tehát az előzőekben leírtak szerint két lépésben valósítható meg. Az első lépésben az egész művet (bármilyen típusú nyomdatermékről legyen is szó) folyamatosan oldalpárbeosztásokra kell szerelni, majd második lépésként az egyes összeszerelt oldalakat kilövés szerint kell elhelyezni és felragasztani a kisbeosztásra.
A papírszerelék egyes elemeinek rögzítésére különböző módon nyílik lehetőség.
 
Viaszos ragasztás esetén a pontos helyre illesztés után az adott nyomatra vagy képre nyomatlan, tiszta papírlap helyezése után kis gumihengert végiggörgetve nyomást kell gyakorolni, amelynek következtében a felragasztott papíroldalelem már nem mozdul el. Abban az esetben, ha változtatni kell még az egyes
elemek helyzetén, akkor az elmozdítható elemet szikével kissé fel kell emelni, ezáltal más pozícióba állítható, újra illeszthető és mozdulásmentesen rögzíthető.
Szerves oldószeres ragasztás esetén a ragasztó felkenése után rövid ideig várni kell, hogy az oldószer egy része elillanjon, a levonat vagy kópia csak ezt követően helyezhető fel és rögzíthető. A kópia vagy levonat felhelyezése múlva helyzete még kiigazítható. A felragasztott elemeket a teljes száradás után is le lehet venni, és új beállításban vissza lehet ragasztani. Oldószeres ragasztóval csak sima felületre lehet dolgozni. Hátránya, hogy a felragasztott elemek könnyen leeshetnek száradás után, amely selejtgyártást eredményezhet, ha a revízió során nem veszik észre a hiányt.
Vizes oldószeres ragasztáshoz általában könyvkötészeti ragasztókat használnak. Az alkalmazott ragasztó ne legyen túl vizes, mivel a papírpozitívok készítéséhez használatos papírfajták rendkívül nedvességérzékenyek. Mind nedvesség hatására, mind száradás után megváltoztatják méretüket, amely rajzveszteségi, illetőleg többszínnyomtatásnál színilleszkedési problémákat okozhat. A ragasztót és használatát úgy kell megválasz-tani, hogy a papír alól ne folyjon ki, ne tegye azt hullámossá, ne deformálja. Ezért a ragasztót csak a papírelem négy sarkán, illetve nagyobb felületek esetében még néhány pontján kell felkenni oly részeken, amelyek fölött nincs rajzi elem, illetőleg szöveg. Erre azért kell vigyázni, mert a ragasztó megszáradása után a levonat vagy kópia már csak nehezen távolítható el, amennyiben a ragasztó rajz alá kerül, előfordulhat, hogy a szöveg vagy képelem levétel közben megsérül.
 
A papírszerelék elkészítése során először a szövegtömböket, sorokat, címsorokat, majd rajzokat, ábrákat, ábraaláírásokat és végül a vonalakat, léniákat, kereteket és egyéb díszítőelemeket kell felhelyezni. Ma már a léniázás és díszítőelemek felrakása roppant egyszerű, tiszta és gyors módszerrel elvégezhető öntapadós alapanyagok felhasználásával. Különböző gyártók és forgalmazók átlátszó műanyag szalagon, folytonos rajzi kialakításban, széles választékban, tekercses kiszerelésben, öntapadós megoldásban szállítják igény szerint a léniákat és díszítőelemeket.
 
A középtengely jeleket a papírszerelék széléig kell meghúzni, olyan vonalvastagsággal, hogy a negatív felvételen látszódjék, és segítségével a negatív oldal pontos illesztésben legyen a nagybeosztásra felszerelhető. Több ív terjedelmű könyvek, prospektusok, katalógusok szerelésénél a könyvkötészet számára ún. összehordó (kollacionáló) jelet kell a hajtogatott gerincre felhelyezni. Ezek a jelek az összehordott könyv gerincén folyamatos lépcsőt kell képezzenek. Az összehordás minőségellenőrzése során elegendő a könyv gerincére pillantani, a kollacionáló jelek lépcsőzetességének megszakadásából az összehordás hibája kiszúrhető. Az összehordó jelek helyét pontosan meg kell határozni, és minden ívegységre a lépcsőzetesség biztosításával fel kell szerelni. (8. ábra)
hajtogatójelek Ugyancsak a könyvkötészeti munkát segíti a hajtogatójelek és vágásijelek vágási jelek felvitele. Minden feldolgozási jelnél ügyelni kell arra, hogy mérete csak akkora legyen, hogy a kész, körülvágott oldalban ne legyen látható. Következésképpen az összehordó jel vastagsága ne haladja meg az 1,5 mm-t, és a hajtogatójel hossza ne haladja meg a 4 mm-t, azaz a körülvágott méreten kívül legyen.
 
Finomabb karakterú írások, rajzok negatívba fordításakor, vagy ha a hátteret még ráccsal is át kell törni, a papírszereleken a negatív szöveg teljes felületét fekete papírral vagy vörös kitakarás fóliával ki kell takarni. Ennek a kitakarásnak nagyon pontosnak kell lennie, mert ez adja meg a negatív szöveg vagy kép kontúrját. A fekete papír vágott szélének élesnek, pontos méretúnek kell lenni. A papírszerelék lefényképezése után a fekete papír helye átlátszó lesz a negatív filmen, ide kell szerelni a beforgatandó pozitív filmszöveget vagy rajzot. Ha az alapot még ráccsal is át kell törni, akkor a pozitív szövegfilmre sztripfilmből vagy 0,05 mm vastagságú filmből rá kell helyezni a kívánt rácsárnyalat negatív értékét is, pl. ha 70%-os pontértékre van szükség a háttérben, akkor 30%-os rácsot kell ráhelyezni.
 
A fekete papírmaszk helyett használható olyan színes fólia is, amely fényképezéskor feketén hat (pl. ortokromatikus film esetén vörös).
A papírszerelés elkészülte és ellenőrzése után fényképezhető, mivel a továbbfeldolgozáshoz negatív filmre van szükség. A papírszereléket felvétel szempontjából vonalas eredetiként kell kezelni, általában 1:1 arányban fényképezni. Speciális, erre a célra kifejlesztett fényképezőgépeken a felvételek gazdaságosan elkészíthetők. Ahhoz, hogy egy jó minőségű, azonos fedettségű elemeket tartalmazó szerelékről jó minőségű negatív másolóeredetit lehessen előállítani, az alábbiak helyes megválasztását kell biztosítani:
- fényképezőgép,
- megvilágitási idő,
- előhívás anyagai és körülményei.
A szürkeékes ellenőrzésnek ennél az eljárásnál nagyobb jelen- tősége van, mint az egyedi vonalas felvételek esetében, mivel a szövegek és finom rajzi elemek jellegét bizonyos mértékig ez a munkafázis határozza meg.
A papírszereléken belül a papír szélei fényképezéskor árnyékot vethetnek, amelyet a negatívon ki kell fedni. Ezt az árnyék-képződés el lehet kerülni, ha a felvételkészítést rövidebb megvilágítási idővel végezzük, és az eredetit az alsó átvilágítóberendezéssel a főexpozíció mintegy harmadával átvilágítjuk.
 
 
POZITÍV FILM SZERELÉSE
 
A szerelés munkafolyamata ebben az esetben is mint a korábban tárgyalt eljárásoknak két alapvető műveletből tevődik össze;
 
- szerelés előkészítése és
- szerelés folyamata
 
A munkát az előkészítés fázisában az imprimatúra, a forgatókönyv, a szöveg- és képpozitívok és a múszaki előírások, utasítások birtokában az anyag rendezésével kell kezdeni. Ehhez iránymutatást a gyártás-előkészítők által a nyomdatáskára felvezetett technológiai előírások adnak. A technológiai előírásoknak tartalmazniuk kell a következőket:
- a kiadvány formátumát a nyersméret és a körülvágott
méret feltüntetésével, a szedéstükör-méretet,
- a szedéstükör elhelyezkedését a körülvágott oldalfelületen belül, a margóviszonyokat, fej-, láb-, vágás- és kötésbeosz-tást,
- a kiadvány oldalterjedelmét,
- a kiadvány nyomtatásának módját, a technológia pontos megnevezését,
- az egyes ívek vagy oldalak színszámát,
- a nyomtatásra kerülő papírív méretét,
- egy papíríven elhelyezkedő oldalak számát és azok elhelyezkedését (ehhez a gyártás-előkészítők rajzot kell készítsenek),
- a papírív forgatásának módját,
- a könyvkötészeti továbbfeldolgozás módját (pl.: hajtogatás módja, cérnafűzés, ragasztókötés, szálfelsütés stb.).
 
 
Ofszetformák szerelése
 
Az ofszet nyomóformák szereléséhez pozitív működésű másolóeljárás alkalmazása esetén pozitív szövegfilmre és rácspozitívre van szükség. Az anyag rendezése során a montőr (szerelő) behelyezi minden forgatókönyv oldalpárba az ahhoz tartozó szövegoldalakat, rácsdiapozitívokat méretre vágva (9. ábra), egyúttal ellenőrzi, hogy minden szükséges film a rendelkezésére áll-e a munka megkezdéséhez.
Ezt követően elkészíti a kilövési sémát. A kilövés az a munka-folyamat, amellyel biztosítják az oldalak olyan elhelyezését a papíríven, hogy azok az előirt kötészetí hajtogatás után oldalszámozási sorrendben kövessék egymást.
Ismeretesek egyszerű és különleges kilövések. Ez a munkafolyamat nagy figyelmet és gyakorlatot igényel. A különleges kilövések minden esetben az ún. alapkilövésekre vezethetők vissza. A különleges kilövésekhez ajánlatos a kilövési sémát, utólagos félreértések és viták elkerülése érdekében, a munka-táskában dokumentumként elhelyezni és megőrizni.
 
A kilövés elkészítésekor minden esetben figyelembe kell venni a további feldolgozásnál belépő hajtogatás módját, a hajtogatóapparát vagy könyvkötészeti hajtogatógép múködését. Mindebből egyértelmúen következik, hogy a kilövést, az egyes oldalak elhelyezkedését a papírív felületén az alkalmazásra kerülő hajtogatógép típusa és működése, ezen túlmenően az elő- és hátoldal egymásra nyomtatásának módja határozza meg.
A hajtogatógépek három nagy csoportba sorolhatók: késes, táskás és kombinált hajtogatógépek. Anélkül, hogy e géptípusok felépítését és múködését részletesen taglalnánk, meg kell említenünk, hogy pl. a táskás hajtogatógépekkel 63 féle kilövési módot lehet feldolgozni, amelyek közül néhányat a későbbiek során be fogunk mutatni.
 
Íves nyomógépek alkalmazása során az elő- és hátoldal egymásra nyomtatásnak két módja lehetséges:
- ívforgatás - amikor az előoldal nyomtatását követően a papírívet a hátoldal nyomtatásához függőleges tengelye körül fordítjuk meg
- ívbuktatás - amikor az előoldal nyomtatását követően a hátoldal nyomtatásához a papírívet vízszintes tengelye körül fordítjuk meg ).
 
A nyomtatás, illetőleg a szerelés készülhet külön elő- és hátoldal nyomtatásához, ez esetben a nyomtatott ív egésze kerül könyvkötészeti feldolgozásra (hajtogatásra). Készíthetünk elő és hátoldal nyomtatásához saját formás megoldást, ez esetben a nyomtatott ívet kötészeti feldolgozás előtt ketté kell vágni, ívforgatásos nyomtatás esetén a rövidebb, ívbuktatásos módszer alkalmazása esetén a hosszabb oldalával párhuzamosan A kilövés megtervezéséhez ismerni kell a nyomtatott ívek kötészeti továbbfeldolgozásának módját amint az előzőekben már szó volt róla , a kötészeti feldolgozás technológiáját.
A hazai könyvkötészetekben a leggyakoribb hajtogatási technológia a kereszthajtás, alkalmaznak továbbá párhuzamos, leporelló vagy pólyahajtás elkészítésére alkalmas berendezéseket is .
A kilövés helyességét a selejtgyártás elkerülése érdekében a további munkafolyamatok elkezdése előtt ellenőrizni kell. A kilövés ellenőrzésének egyszerű módszere, ha az egymás mellett levő oldalak oldalszámát (elhelyezési sorszámát) összeadjuk. Az összeg minden esetben az ív felületén kilövött összoldal-számnál eggyel több kell legyen (pl.: 16 oldalas kilövésnél 17, 32 oldalasnál 33). Ez alól a szabály alól kivételt képeznek a leporelló és egyéb különleges kilövések.
 
Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egy adott ív első és utolsó oldalának meghatározása problémát szokott okozni.
 
A szerelés megkezdése előtt még egyszer ellenőrizzük az ívbeosztás pontosságát. Nem elhanyagolható az előkészítő műszerelőfólia veletek között a szerelőfólia előkészítése, felületének tisztítása sérülés és karcmentességének ellenőrzése.
A szerelőasztal felületén rögzített milliméterbeosztású fólia felületére helyezzük a beosztóívet, majd annak felületén mozdulásmentesen kell rögziteni az előzőekben leírtak szerint előkészített szerelőfóliát. Ezután következhet a szerelés munkafolyamata.
nyomóforma A nyomóforma szerelése nem más, mint a nyomóforma eleszerelése meinek összeállítása.
 
A beosztóív, szerelőfólia mozdulásmentes rögzítését, a pontos másolást, gépbeigazítást megkönnyíti, ha a beosztóívet, szerelőfóliát és géplemezt azonos lyukasztással látják el, illetve az illesztőcsapos illesztési módszert alkalmazzák . illesztési módszer ).
Ebben az esetben szereléskor, másoláskor a beosztóívet, szerelőfóliát és a géplemezt a megfelelő illesztőgombokra vagy illesztőszegekre helyezik, ezáltal az egymást követő technológiai lépések során a pontos és azonos állítás biztosítható.
A szerelés a megfelelő jelek, címjelölések tiszta szerelőfilmre. helyezésével kezdődik (általában fekete tussal írják vagy rajzolják fel). Ezek a jelek céljuk szerint a következők lehetnek:
- másoláshoz szükséges jelek (a forma közepét és szélét jelző vonalak, többszörös másolás esetén a csúsztatáshoz vagy forgatáshoz szükséges vonalak és illesztőjelek),
- nyomtatáshoz szükséges jelek (színillesztő jelek, elő- és hátoldal jelei, ívfogó jele stb.),
- kötészeti és nyomat-feldolgozási jelek (vágási és hajtogatási jelek, kollacionáló jelek).