Remete Kornél - 2007 legjobb Magyar Nyomdásza

Remete Kornél vagyok, 1984 október 21-én születtem Szabadkán - Vajdaságban. A nyomdaiparral pályaválasztás előtt ismerkedtem meg, amikor egy ismerősünk körbevezetett a nyomdájában. Ez az első találkozás olyan nagy hatással volt rám, hogy rögtön eldöntöttem belőlem nyomdász lesz. Középiskolai tanulmányaimat Szabadkán kezdtem, mint nyomtató technikus. Már a tanulmányaim elején nagyon sok hétvégét töltöttem el egy kis nyomdában, hol az előkészítésen, hol a gépteremben, hol a kötészeten, attól függően, hogy hol tudtam segíteni. Igyekeztem a szakma minden apró fogását ellesni az ott dolgozóktól.
Eleinte inkább a grafikai tervezés érdekelt, de ahogy haladtunk előre a szakmai tantárgyakkal az iskolában egyre jobban elkezdett érdekelni a nyomdaipar technológiai része is. A mai napra már szinte elmondhatom, hogy a nyomdaipar szerelmese lettem.

Nyomtató technikusi tanulmányaimmal párhuzamosan levelező tagozaton befejeztem a tipográfus szakot. "Tipográfusként" még volt szerencsém megismerkedni a kézi ólomszedéssel és a monotype szedéssel is. 2003-ban érettségiztem és felvételiztem a Budapesti Műszaki Főiskola Rejtő Karára nyomdaipari mérnökasszisztens szakra. Ez év végén kerültem fel Budapestre. A nyári szünetben egy pesti kicsi- ám mégis nagyon dinamikusan fejlődő nyomdában dolgoztam.
Tanulmányaimat még be sem fejeztem, mikor felkértek, hogy dolgozzak az Egri Nyomdában mint kalkulátor. Három hónap után elkezdtem széditő sebességgel mászni a szamárlétrán, majd ugyanolyan széditő sebességgel be is felyeződött a pályafutásom az Egri nyomdában. 2005 őszén beiratkoztam a Műszaki Főiskola nyomdaipari mérnök karára, levelező hallgatóként, melyet várhatóan 2009 tavaszán fejezek be. 2007 tavaszától az Offset Nyomda és Játékkártyagyár zrt.-ben dolgozom. Feladatom elég sokrétű, kalkulációk készítésétől a gyártás-előkészítésen keresztül, a külföldi partnerekkel való kapcsolattartásig.

- Fiatal nyomdászként milyen tapasztalatod van a nyomdász szakképzésről?

Mindenekelőtt megjegyezném, hogy szerintem nagyon nehéz helyzetben van a nyomdász szakképzés. A technológia rohamos fejlődését szinte lehetetlen követni. A gyártók folyamatosan újitanak, tökéletesítik a már meglévő technológiákat, ezzel szemben túl kevés a magyar nyelven megjelenő nyomdaipari szakkönyv, és mire megíródik egy, addigra már az is elavultnak számít. Kevesen vállalják azt, hogy rengeteg munka árán megírjanak egy könyvet, és akár a megjelenés napján, egy megjelenő újdonság már "elavulttá" tegye az írást.
Ezeket, az új technológiákat nagyon kevés cég tudja ma Magyarországon megvásárolni, így a gyakorlatbani bemutatása és oktatása is nehéz. Nagyon fontosnak tartom egy-két idegen nyelv ismeretét, hogy folyamatosan követhessük a nyomdaipar alakulását, irányvonalait. Természetesen ez nem csakis és kizárólag a nyomdászatot érinti, gondolom minden szakterületen ugyanez a helyzet.
Még egy nagyon személyes tapasztalat: az elméleti tudást, ha nem tudom a gyakorlathoz kötni az csak valami amit megtanultam. Az alkalmazásával válna igazán képzettségé, de mivel erre nincs azonnali mód, vagyis mivel a kettő nem kötődik szorosan, igy sokszor űrt érzek, amit nem egyszer hosszú idő után tudok csak kitölteni. Remélem a munkámon keresztül egy nagyszerű csapatban, mint amilyenben most is dolgozom, sikerül minél rövidebb időn belül alapos szakmai tudássá érlelnem.

- Mennyire látod fontosnak a szakmában a képzett szakembereket? Milyen munkahelyi tapasztalataid vannak?

Számomra nagyon fontos, hogy képzett szakemberekkel dolgozhassak együtt. Sajnos nagyon felhígul a szakma. Sok esetben találkozok olyanokkal, akik képzett szakembereknek nevezik magukat, mert be tudnak kapcsolni egy számítógépet, vagy kiolvastak például egy Photoshop könyvet. Ez a szakma sokkalta összetettebb annál, mint hogy egy könyvből meg lehessen tanulni, vagy egy program ismereteivel már szakembernek nevezhessük magunkat. Nagyon sok ismeretet el kell sajátítani, és nagyon sok könyvet ki kell olvasni, rengeteg szakemberrel kell beszélgetni, és még több évet el kell tölteni a (gyakorlati) szakmában ahhoz, hogy tényleg képzett szakembernek nevezhessük magunkat.
Ha egy képzett csapatban dolgozhat az ember, akkor gyorsabban születnek jó megoldások, könnyebb megoldani a kihivásokat. Sok hasznos időt vehet el a munkától, ha adott esetben egy fél órát felemészt csak az, hogy elmagyarázzuk valakinek, mi is a probléma, és akkor még el sem kezdtünk a megoldáson dolgozni.

- Hogyan fogadta a környezeted a szakmai versenyen elért eredményedet?

Nagyon sok ismerősöm érdeklődött a verseny felől. Hogyan zajlik, milyen kérdések vannak, mennyire nehéz. Már az utolsó fordulóknál kezdtek érdeklődni, hogy érzem, milyenek az esélyeim. Amikor az internetre felkerültek az eredmények nagyon sokan gratuláltak. Persze volt olyan is aki kicsit irigykedve fogadta, és volt olyan is, aki nem tartotta egy nagy eredménynek.

- Mi a véleményed a Printexporól és arról, hogy lehet az idei volt az utolsó?

Sajnálom, hogy ennyire összeszűkült az országos nyomdaipari kiállítás még annak ellenére is, hogy már csak minden második évben kerül megrendezésre. Nagyon kevés a vásárlási szándékkal kilátogatók száma, így a cégeknek sem éri meg kiállítani. Ennek szerintem az egyik oka az, hogy elterjedt az internet, ahol szinte minden információt azonnal megszerezhetünk, értesülhetünk az új technológiákról és újdonságokról. A Printexpó szinte már nem is kiállítás, hanem egy csoportos vevőtalálkozó színhelye lett.
Elképzelhetőnek tartom, hogy ez volt az utolsó Printexpó, mivel az érdeklődés kicsi, és a cégek is inkább szervezik meg vevőtalálkozóikat évente egy tetszőleges helyszínen, sokkal magasabb színvonalon. A gyártók az új technológiák megjelenését a világkiállítások időpontjaihoz igazítják, az igazán nagy érdeklődés ezeket a kiállításokat követi árgus szemekkel.

- Tervek a jövőre tekintve? Munkahely, család? És számíthatunk-e rád a következő szakmai versenyen?

Ami a jövőt illeti, most számomra a legfontosabb, hogy befejezzem a főiskolát, és ez mellett minél több gyakorlati tudásra tegyek szert. Később, ha lehetőségem adódik, akkor szeretnék befejezni egy külföldi (lehetőleg német nyelvű) egyetemet is.
Jelenlegi munkahelyemen rengeteget tudok fejlődni, beleáshatom magam a technológiai kérdésekbe, és sokat tanulhatok szakemberektől. Szüleimtől már elég régen távol kerültem, a távolság miatt főleg telefonon tudjuk tartani a kapcsolatot. Családot egyelőre nem tervezek, nem szeretném elsietni a dolgot.
Mindenképpen szeretnék részt venni jövőre is a versenyen. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy próbára tehetem a szakmai tudásom, és ráébreszt arra, mennyi mindent kell még megtanulnom, mely pontokon sekélyesebb a tudásom, milyen irányban kell tovább fejlődnöm.
Tehát nem csak a pontszámok és a versenyen elért eredmény a mérvadó számomra, a témakörök és azon belül a kérdések nekem is irányvonalat szabnak. Ha már utána kell néznem egy válasznak az annyit jelent, hogy ott még van mit tanulnom, nem beszélve arról, hogy kellemes szakmai ismeretségeket is szereztem, mire egy-egy kérdésre néha megtaláltam a választ.
Minden ami ismeretet nyújt, mód arra, hogy tovább fejlődjek. Nem vagyok sem stréber, sem mániákus, egyszerűen csak szeretem. Azt hiszem azon kevesek közé tartozhatom akik igazán szeretik amit csinálnak. Magam állitottam a lécet magasra, és mindig magasabbra állitom. Nem tudom meddig, sem időben, sem térben, valószinüleg amig bele nem fáradok. Nincsenek konkrét célkitűzéseim, nem igazán szoktam hosszú távon tervezni, lépésről lépésre haladok előre, az idő pedig majd megmutatja meddig jutok.

2007 legjobb Magyar Nyomdásza

Gratulálunk!