Szakmatörténet

NYOMDÁSZATI MESTERSZÓK

Vagy hatvan évvel ezelőtt a Tudományos Akadémia fölszólította a magyar nyomdászok önképző egyesületét, a mai nyomdászegyesület elődjét, hogy a tervezett Mesterségek Szótára részére gyűjtse össze a könyvnyomtató mesterségben használatos mesterszókat. Abban az időben csaknem valamennyi műszó idegen terminus technicus volt. A nevezett egyesület Pusztai Ferenc szakírót bízta meg ezzel a munkával. Pusztai vállalta a föladatot és – mint ő maga írja – a német, francia, angol és olasz nyomdászati mesterszók összehasonlításával igyekezett egy-egy idegen mesterszót olyképpen megmagyarosítani, hogy a könyvnyomtató egyik-másik műveletét, ha egy szóval nem lehet, több szóval fejezze ki.

A Gépterem - Egyetemes kézikönyv 1910

A BUDAPESTI GÉPMESTEREK ÉS NYOMÓK KÖRE MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTETTE
FUCHS ZSIGMOND

 

"... A külföldi szakirodalomban alig akadunk oly könyvre, mely az összes nyomtatástechnikai kérdések egyetemét, érdeme szerint tárgyalva, magába foglalná. Egyes szaktechnikai kérdéseket tárgyaló füzetek itt-ott közkézen forognak ugyan, de a legtöbb technikai kérdések többé-kevésbé sikerült alapossággal a szaklapokban terjesztetnek.

 

A "Gépterem“' szakirodalmunkban és büszkén mondhatjuk a nagy nyomdász-szakirodalomban az első könyv, mely egyetemes voltánál fogva mindazt alaposan és bőven tárgyalva magába foglalja, amire a gépmesternek úgy a géptechnika, mint a nyomtatástechnika gyakorlati szempontjából szüksége van. Az egyes technikai kérdések tárgyalásánál azt tartottuk szem előtt, hogy azok könnyen áttekinthetők legyenek, úgy hogy a kevésbé gyakoroltnak ..."

 

Részlet A Gépterem - Egyetemes kézikönyv 1910

TYPOGHAPHIA - 1933. 52. szám

A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

 

"... A munka jutalmáról

 

emlékeztünk meg lapunk ezévi 50. számának vezetőcikkében. E megemlékezés nem szolgált gyönyörűségére olvasóinknak, mert hiszen munkássorsunk előrevetett sötét árnyékát láttuk egy, az élet alkonyához elérkezett munkástársunk tragédiás sorsában. Harminchét esztendő jutalmául a kenyértelenség és a szörnyű bizonytalanság jutott osztály részéül egy munkástársunknak, aki közel egy emberöltőn át munkájával gyarapította a mások javait.
A munkásember előtt felmagasztosító tudat a teremtő munka, amely szent fogalomként él a lelkűnkben. Az egymást követő robotos napok terhét ez a tudat enyhíti. Életünk folyásán keresztül ez teszi elviselhetővé sorsunkat, látjuk alkotó munkánk eredményét — másoknál. Ez a felismerés természetesen ellentétes hatást vált ki és mégis-dolgozunk, alkotunk, teremtünk, gyarapítunk javakat —- nem magunknak, hanem másoknak.

 

Nyomdász évkönyv és útikalauz - 1943

Kiadja a Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesülete

 

"..... A Nyomdász Évkönyv és Útikalauz egyik főfeladata — mint címe is kidomborítja — a valcoló szaktársak irányítása volt. Részletesen közölte a különböző útirányokat, megjelölve, milyen a távolság az egyes városok között, mennyi idő alatt kell megtenni az utat, hol vannak kifizető állomások és pontos térképet adott az egész ország valcoló-útháló-Zaláról.

 

Egyik legszebb intézményünk volt a „valc“ , amely a nemzetközi nyomdász kölcsönösségi szerződések alapján napi segélyt nyújtva, biztosította a szerény
megélhetést a valcolónák s így lehetővé tette a nyomdászfiatalságnak, hogy beutazhassa Európát, szakmai tudást és tapasztalatokat gyűjtve, valamint
megismerve idegen országok népét, szokásait, kultúráját.

 

De az 1914—1918-i világháború utáni valután és útlevélviszonyok, a beutazási korlátozások mindig szűkebb területre szorították a valcolás lehetőségét,
úgyhogy az 1933-ban Neuchatelben megtartott nemzetközi nyomdászkongresszus felfüggesztette a valcolást......"

 

Sokszorosító Ipar - 1944

A BUDAPESTI SOKSZOROSÍTÓK IPARTESTÜLETE HIVATALOS LAPJA

 

".... A hagyományok ápolása talán egyetlen hivatási ágazatban nem vert olyan erős gyökeret, mint az iparosok között, de ezek között is elsősorban mi, sokszorosító iparosok, különös melegséggel és céltudatossággal ápoljuk tradícióinkat, mert tudatában vagyunk annak az őserőnek, mellyel a hagyományok minden nehézséggel felvérteznek bennünket.

 

Ez a kötelességérzet nem ismer akadályt. Kartársaink szükségét érezték, hogy a hagyománnyá vált elnöki üdvözlést a szokatlanul nehéz és komoly körülmények között se mulasszák el. Nemcsak az elöljáróság tagjai, hanem kartársaink közül is nagyon sokan jelentek meg az esztendő első napján a testület helyiségében, hogy kifejezzék jókívánságaikat Hollóssy János elnöknek, és hogy megjelenésükkel bizonyítsák azt a szoros, szinte benső kapcsolatot, amely a testület vezetősége és a tagok között fennáll.

 

Ezt fejezték ki az elhangzott beszédek is, amelyek egytől egyig elismerték azt az önzetlen és fáradhatatlan munkásságot, melyet az elnök a testület érdekében az elmúlt évben is kifejtett......"

 

A gépmester - 1929 teljes évfolyam

A magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye
A gépmester - 1929 teljes évfolyam

 

".... Tovasurranó napok és esztendők! Ti már a múltak emlékei vagytok! S ha felmerültök gondolatainkban, ismételten látjuk az átélt bajok sokaságát. Az új év küszöbén pedig szinte félően kérdezzük, vajjon milyen újabb és újabb nem várt csalódásokat rejt magában a jövő, becsületes kötelességszerű, a mindennapi kenyérért való munkálkodásunk közben.

 

A végtelenségig fűzhetném ilymódon gondolataimat. Azonban nem ez a célom.
Arra kérem szaktársaimat és mindazokat, akik e sorokat olvassák, szakítsanak maguknak néhány percnyi időt, üljenek le velem együtt, ahol senki sem háborgathat..."

 

Kertész Árpád: A nyomtatott betű története és útja Magyarországon

A nyomdászat a művelődés legnagyobbszerű fegyvere és mégis mostohagyermeke, az igazi nyomdászok a művelődés
lánglelkü apostolai és vértanúi, mert az ő örökös szenvedésük, áldozatuk útján és árán jut előre nagyrészt a művelődés a maga diadalmas útján.

 

Ezért kell vállalnunk magunknak is a jelenlegi idők sanyarúságának és nélkülözéseinek nehéz kenyerét zúgolódás nélkül. Mert ez a mi sorsunk, ez a mi hivatásunk.

 

Üdv az olvasónak!

 

Kertész Árpád, 1941

Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században

A művészet legősibb és legközvetlenebb megnyilatkozási formája a rajz, akár az ősember sziklába karcolt rajzaira, akár a gyermek első kísérleteire, akár pedig a művészek tanulmányaira gondolunk. A rajzot régebben grafikának nevezték, amint ez a szónak eredeti jelentéséből (görögül: γραφω = írok, rajzolok) önként következett.

 

A grafika szó jelentésének köre azonban ma már csak a rajznak vagy festménynek mechanikai, vagy kémiai úton, nyomólemezekkel történő sokszorosítására korlátozódott. A mai szóhasználat szerint tehát a grafika lényegéhez hozzátartozik a nyomtatás útján való sokszorosítás, míg valamely eredeti művészi alkotásnak kézzel történő, újabb példányban való előállítását másolatnak nevezzük.

 

Aszerint, hogy a nyomólemezt maga a művész készíti, vagy más szakember hozza létre valamely eredeti mű után, beszélünk eredeti és reproduktív grafikáról.

 

Budapest, 1934.

A MAGYAR NYOMDÁSZAT JELEN ÁLLÁSA

Az ipar emelkedése, a nemzet jóléte.

 

Curiosum gyanánt megemlítem, hogy Pestre küldött 68· előfizetési felhívásom
közül, csak 4, mondd: négy jutott kézhez; egyébbiránt én a dolgot oda magyarázom: "hogy az akkoriban történt légszesz explodiálás okozta sötétségben, az ivek eltévedtek." -. Sebaj! több is elveszett Budánál! ....

 

Szándékom: "A nyomdászat kézikönyve" czímű művem kiadását, egy 1865. évi "Nyomdász naptárral" megelőzni,*) azon jó hitben, hogy: "annyi tekintélyes es ügyünket szivükön viselő nyomdatulajdonosok - és nyomdászok között csak kapok 44 előfizetőt!?!"

 

Kelt N.-Kanizsán, febr. hóban 1864.
ARANYOSSY LAJOS

 

Az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából származik - www.oszk.hu - mek.oszk.hu

HASZNOS TUDNIVALÓK - NYOMDÁSZATI KÉZIKÖNYV

Régen hiányát érzi minden törekvő nyomdász egy jó, kimerítő kézikönyvnek, de sajnos, annak a csekély töredéknek, mely erről gondolkozik, sem érdeklődése, sem támogatása nem elég arra, hogy egy nagyobb szabású mű kiadását
koczkáztatni lehetne; és e körülmény talán még évekig késleltetni fogja az első magyar nyomdászati kézikönyv megjelenését.

 

Pedig ha látjuk azt, hogy német szomszédaink a szakképzettség, de különösen a szakirodalom terén mennyire előbbre vannak, s hogy náluk egy-egy szakmunka, jó magas ára daczára, már 4-5 kiadást is megért, nemcsak az irigykedésre, de pironkodásra is lehet okunk elég.

 

Az átalakulások korszakát éljük, s ez okból mihamar megváltozhatnak a viszonyok e tekintetben is; úgy vélem azonban, .. hogy addig, míg ez bekövetkezik, a semminél többet fog érni e könyvecske is, a melynek kiadását midőn elhatároztam, sem a feltűnési viszketeg, sem a nyereségvágy nem bántott.

 

Kolozsvárt, 1895. október 20.
Ruzicska Gyula

Tartalom átvétel