Szakmatörténet

Részlet a Ofszetmester című könyvből: "... Felemelő érzéssel emlékezünk szorgos, találékony elődeinkre, akiknek olyan nagy rész jutott a szakmai történelmünkből, hogy egész eljárás feltalálása és gyakorlati eredeztetése fűződhet nevükhöz. Ilyen volt az alkotó Senefelder, a lythographia atyja, aki művészi ambícióinak, céljainak keresése, teljesítése közben nem igazán szándékolt vízióval óriási jelentőségű dolgot adott a nyomdászatnak, nem kevesebbet, mint az ofszetet.

Azt az ofszetet, amelyik az eredettől fejlődése minden stádiumában sokat adott, töretlenül tartott előre, meghatározva környezetének alakulását, fejlődését is... Hogy ez meddig fog tartani? Határait még nem láthatjuk..."

A Gépmester
- a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye

Részlet a lapból:
A gazdasági élet nagyfokú leromlottsága és a nyomtatástechnika, továbbá a gépek szédületes fejlődése hatalmas arányokban alakította át nyomdásztársadalmi viszonyainkat. Az egyik oldalon a munkanélküliek megdöbbentő nagy száma, a másik oldalon az egyelőre még dolgozók bizonytalan helyzete. Ennek a kornak s az ebben élőknek volt fenntartva, hogy tizenhat éve viseljék már minden irányban a heroikus harcot.
De a nyomdászok e harcok közepette sem vesztették el önbizalmukat, mert magasabb képzettséget kívánó életpályájuk maga adja meg a lökést, hogy elvegyék az élét minden olyan törekvésnek, amely rájuk nézve sérelmes. Becsületes ember egy pillanatig sem gondolhatja róluk azt, hogy a néha semmiféle szempontokkal sem igazolható feltételekbe bele tudnak vagy fognak nyugodni.

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek.

A Gépmester - a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye

Részlet a lapból:

- A világ kereke örökösen forog és a géptechnika fejlődése napról napra elképesztőbb újdonságokkal vonul be a munkatermekbe.
Az utóbbi időkben a gépgyárak a rotációs gépek építési szerkezetét folyton újabb és újabb kiképzésű alkatrészekkel látják el, amelyek a termelés fokozását szolgálják egyrészt, másrészt az építési metódussal a hely kihasználására törekednek.
Budapesten a háború óta úgyszólván minden nagyobb napilapüzem kénytelen volt kihasznált, elavult rotációs gépeit cserélni.
Ez évben is három nyomdaüzem állított fel új rotációs újságnyomógépeket. Ezek közül az Athenaeum az, amely a legnagyobb termelési arányszámban álló gépet állította föl. Ha e gépet megnézzük, előttünk áll egy 96 oldalas, egybeépített, a szemnek kellemes külsőt mutató alkotás, amely üzemben termelésével a szemlélő előtt a jelenkor követelményeinek munkálkodását teljes egészében nyújtja. Az Athenaeum jó cserét csinált.

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek

Tartalomjegyzék
- Egyesült erővel előre!
— Többen vagy többet dolgozzunk?
— Különleges festékekről
— A torznyomásról (Schmitz) II.
— Utánpótlásról gondoskodni
— Az ólom metszés és annak kezelése
— Könyvnyomdai vízfestékek használata
— Akadályok a mély-nyomtatásban
— Újítások a mechanikai erő- (relief-) egyengetésnél
— Egy új rorációs gép
— Halottaink, A vidékkel való kapcsolatunk, Rövid közlemények, Hivatalos közlemények, Szerkesztői üzenet

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek

A Gépmester -a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye- című 1931-en kiadott kiadványt ajánlom figyelmükbe melyben sok olyan írást olvashatunk amelyek a mai napig időszerűek.
Kifejezetten a főgépmesterekről szólót cikket melyből alább olvasható egy kis részlet:

- " Bebizonyított tény, hogy helyes és gazdaságos munkamenet, rendes munka és pontos termelés csak ott van biztosítva, ahol a munkás a főgépmesterben, üzemvezetőben irányítót, segítőt lát és talál, ahol komolyan és igazságosan kritizálják, vagyis bírálják a végzett munkáját és az emberi önérzetet nem sértő módon érintkeznek vele.
Ott azonban, ahol az örökös hajcsárkodás, fölényes lenézés, durva modor, a személyzetnek az állandó ok nélküli vegzálásokkal való megfélemlítése és a kondíció elvesztésének mindennapi kilátásba helyezésével igyekeznek a személyzetből a gerincet, az öntudatosságot kiverni, ott nincs és nem is lehet nyugodt, biztos és zavartalan termelés, mert az örökös szekatúrák és hajsza miatt — a munkás mintegy állandó rettegésben élve — nem tud és nem tudhat tökéletes és pontos munkát produkálni.

1807. július 3-án írta alá I. Ferenc császár a Szentes József huszárkapitány által Sárospatakon felállítandó nyomda kiváltságlevelét. Az engedély indoklása szerint Kassa és Debrecen között nincs tipográfia, pedig ezen a területen egy nyomda működtetése mindenképpen kívánatos lenne, ezért a császár hozzájárul, hogy Szentes József a városban sajtóját felállíthassa, jóllehet jelenlegi foglalkozása nincs kapcsolatban a nyomdászattal.
A kiváltságlevél lehetővé teszi Szentes József részére bármiféle könyv nyomtatását, miután azt az illetékes helyen cenzúráztatta. Vállalkozásához társakat vehet maga mellé, inasokat tarthat, felszabadíthatja őket, de csak azzal a feltétellel, ha a műhely technikai vezetését szakképzett mesterre bízza.

A tizenkilencedik század a maga tömérdek érdekes szaktechnikai újdonsága közt meghozta a szedőgépet is. Nem a mai tökéletes formájában, mert hiszen száz meg száz jó föltalálónak kellett anyagi tekintetben elvéreznie, mire a mechanikai szedés annyira-mennyire gyakorlatias értékűvé kezdett válni, de meghozta az ideát, s a sok-sok kísérletezéssel s tapasztalattal alapot teremtett a későbbi eredményekhez. Mint majd minden jelentős találmány: a modern szedőgép is egész föltalálói nemzedékek agya-munkájából épült föl; aki a találmány hasznát learatta: már jobbára csak igen ügyes kompilátori munkát végzett. A Linotype meg a Monotype csuda apparátusain ott fénylenek a száz éve élt névtelen föltalálók izzadságcsöppjei is.

Budapest legrégibb könyvnyomdája, a Landererék műhelyéből leszármazott Bagó Márton féle tipográfia a kiegyezés után is megmaradt a maga régi szerény keretei között. Mindössze, hogy a kézi sajtóit két gyorssajtó váltotta föl. Egyik a hatvanas, másik a nyolcvanas években.

A nagymúltú egyetemi nyomda az ötvenes-hatvanas években sokat veszített a régi jelentőségéből. Iskolakönyvekre szóló 1779-iki szabadalmát már 1851-ben elveszítette, s főleg hivatalos nyomtatványok készítésére szorítkozott. Szervezeténél s alárendeltségénél fogva bizonyos nehézkes bürokratizmus honosult meg emez ősi nyomdánknál, amivel szemben kitűnő tipográfus főművezetői - a kilencvenes évekig Remele Pál, utána a korábban a nyomdásztársadalmi életben is igen nagy szerepet vitt "aranyszájú" Szabó Elek - minden szakszeretetük mellett is tehetetlenek voltak.

Eljutottunk végre a technika századába. Abba a korba, amelyben egymást érték az emberiség kényelmét, jobb sorsát, kulturális vágyainak kielégítését célzó nagy találmányok, s amelyben a tudományok meg a szociális fejlődés dolgában is hatalmasabb íveléssel emelkedhettünk a magasba. A civilizáció géniusza meghatványozta itt már szárnycsapásainak a tempóját. Többet haladt az emberiség e száz esztendő alatt, mint azt megelőzően ezer éven át.

Tikkasztó mozdulatlanság s gondolkozásbeli renyheség ülte meg a tizennyolcadik század első felét. Céltalanul, szellemi iránytű nélkül őgyelgett a világban az emberiség. A szimpla állati, animális szükségletek kielégítésén túl nem vágyott semmire senki. A reformációs idők izgató, tanulásra, elmélkedésre sarkalló fermentuma kiveszett az emberek lelkéből. Ha igaz Bodnár Zsigmond történelem-filozófiai meghatározása, hogy az emberiség haladása hullámvonalas görbével fejezhető ki: elmondhatjuk, hogy a tizennyolcadik század első felében e hullámvonalnak a legmélyebb pontján senyvedt az emberek lelki kultúrája. Tehát irodalom, könyvnyomtatás, művészet is és minden, ami elsődleges tényezője ennek a kultúrának.