TYPOGHAPHIA - 1933. 52. szám

A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

"... A munka jutalmáról emlékeztünk meg lapunk ezévi 50. számának vezetőcikkében. E megemlékezés nem szolgált gyönyörűségére olvasóinknak, mert hiszen munkássorsunk előrevetett sötét árnyékát láttuk egy, az élet alkonyához elérkezett munkástársunk tragédiás sorsában. Harminchét esztendő jutalmául a kenyértelenség és a szörnyű bizonytalanság jutott osztály részéül egy munkástársunknak, aki közel egy emberöltőn át munkájával gyarapította a mások javait.

A munkásember előtt felmagasztosító tudat a teremtő munka, amely szent fogalomként él a lelkűnkben. Az egymást követő robotos napok terhét ez a tudat enyhíti. Életünk folyásán keresztül ez teszi elviselhetővé sorsunkat, látjuk alkotó munkánk eredményét — másoknál. Ez a felismerés természetesen ellentétes hatást vált ki és mégis-dolgozunk, alkotunk, teremtünk, gyarapítunk javakat —- nem magunknak, hanem másoknak.

 

A munka ellenértékeként csak a puszta falat kenyér jut osztályrészünkül addig, amíg munkaerőnk teljében vagyunk. Ha kihull a munka szerszáma kezünkből, a gondoktól terhesebbé válik életünk és az élet alkonyán a nyomor szegődik mellénk. Mert hát bizony a robotos munka igazságtalan megértékelése révén nem kapunk annyit fizetség gyanánt, hogy abból gondoskodhatnánk önmagunkról úgy, ahogy azt egy egész életen át folytatott munkásélet után megérdemelnénk...."

Csatolmány: