Színkezelés II. rész - Nyomtatás

Szerző: Pusztai László

A színkezeléssel foglalkozó sorozat előző részében a színkezelés alapjaival ismerkedtünk meg. Most pedig az egyik leglényegesebb dologgal, a nyomtatással foglalkozunk. Mindenki szeretné, ha a képernyőn látható kép alapján meg lehetne mondani, hogy milyen is lesz a nyomat. Az előző részben ismertetettek alapján mindent beállítottunk, majd ekkor merül fel a kérdés: hogyan bírjuk rá a nyomtatót arra, hogy megfelelően használja a profilokat, vagy egyáltalán végezzen színkezelést.

Alapvetően két módszer áll rendelkezésünkre a nyomtatás elvégzésére. A kettő abban különbözik, hogy a színterek között konverziót ki végzi:

* Színkezelés és konverzió a nyomtató meghajtóban, illetve
* Színkezelés és konverzió a szerkesztő alkalmazásban (a példákban Photoshop CS-t használtam illusztrációnak).

A továbbiakban mint a két módszert megvizsgáljuk, kétféle nyomtatótípus (Epson 2100 és Canon 905D - utóbbi képernyőképeiért köszönet Sefinek) beállításaira is kitérünk.

Színkezelés a nyomtató meghajtójában

Ebben az esetben a working space és a nyomtató színtere közötti konverzió elvégzését teljes egészében a nyomtató meghajtója végzi - minek következtében gyakorlatilag semmilyen behatásunk nincs a koverziós folyamatra.

A szükséges beállítások kicsit el vannak rejtve: a Print párbeszédpanelen be kell kattintanunk a Show More Options jelölőnégyzetet, és kiválasztanunk a Color Management beállításokat a legördülő listából. Ezek után két csoportot láthatunk Source Space és Destination Space nevekkel. A Source Space határozza meg, hogy a színtér konverzió során melyik színtér legyen a forrás. A Document kiválasztás a working space használatát jelenti. (A Proof-ról majd a sorozat Soft Proofing részében lesz szó.)

A Destination Space határozza meg, hogy hová konvertálunk, azaz a nyomtató színterét. Ha a konverziót a nyomtatóra kívánjuk bízni, akkor itt a Printer Color Management opciót kell kiválasztanunk, ahogy az a következő ábrán látható.

Bizonyos források azt mondják, hogy ilyenkor a Same as Source profilt kell választanunk. Hogy megértsük miért helytelen ez, össze kell hasonlítani a Printer Color Management és a Same as Source opciókat!

Printer Color Management - Ebben az esetben a Photoshop változtatás nélkül kiküldi a fájlt a nyomtatóra, eközben beleteszi a working space profilját (a fenti példában ez az Adobe RGB). Mivel a profil együtt utazik a kinyomtatott fájllal, így a nyomtató tudni fogja, hogy miként kell értelmezni a színeket, és el tudja végezni a fájllal küldött profil és a sajátja között a konverziót.

Same as Source - Ebben az esetben is változtatás nélkül küldi ki a Photoshop a fájl, viszont nem teszi bele a profilt. Úgyhogy a nyomtató csak találgatni tud, hogy miként is kell értelmezni a színeket az adott fájlban. A színkezelés egyik lényegi pontja pedig a találgatások megszűntetése. Egyetlen dolog van, mikor ez az opció fontos lehet - mégpedig a nyomtató profilok készítésekor. Ekkor ugyanis a tesztábrát mindenféle konverzió nélkül kell kinyomtatnunk.

Ezek után már csak a nyomtató meghajtóját kell rábírnunk, hogy végezze el a szükséges konverziót.

Az Epson 2100 esetén a Main fülön az Advanced gombra kattinva jutunk el a színkezelési beállításokhoz. Itt az ICM jelölőnégyzetet kell kiválasztani. A nyomtató ezek után a papírbeállításnak megfelelően választ egy profilt (Mac OS esetén), vagy a nyomtatóhoz rendelt egyetlen generikus profilt használva (Windows esetén) végzi el a konverziót.

Canon i905D beállítás: színkezelés a nyomtatónál

Canon 905D esetén a Main fülön a Color Adjustment szekcióban a Manual opciót kell választanunk, és utána a Set gombra kattintva jelenik meg az ablak, ahol a beállítást elvégezhetjük. Közben azon tűnődöm, hogy az Automatic opció mire is lehet jó - leginkább úgy tűnik, hogy a véletlenszerű szinonímájáról van szó, úgyhogy kerülendő.
Színkezelés a szerkesztő alkalmazásban

Két okból választhatjuk ezt a módszert. Egyrészt, ha kicsit több kontrollt szeretnénk a konverziós beállítások felett, vagy nem bízunk a nyomtatómeghatjó konverziós motorjában (vagy egyszerűen csak nem tetszik az eredmény, amit látunk). Másrészt pedig - és ez a nyomósabb indok - ha olyan papír/tinta kombinációkra szeretnénk nyomtatni, amit a meghajtó helyből nem ismer. Utóbbihoz tartoznak a saját magunk (vagy erre specializálódott cég) által készített professzionális profilok is. Tehát ha rendelkezünk profillal a papír/tinta párhoz, amit használni is szeretnénk, akkor ezt a módszert kell követni!

Megjegyzés. A nyomtató profilok egy adott papír, tinta, dpi (utóbbi nem mindig szabályozhatjuk a meghajtóban) beállításcsoporthoz tartoznak. Amennyiben ezek bármelyike változik, másik profilt kell készítenünk/készíttetnünk.

Az eltérés az előző módszertől a Photoshop-ban annyi, hogy meg kell adnunk a használni kívánt nyomtató profilt.

Két új beállítási lehetőség is rendelkezésünkre áll ezek után, ami a konverziót szabályozza. Először is megadhatjuk a rendering intent-et (ezek ismertetését lásd az első részben). A másik pedig a Black Point Compensation. Ahhoz, hogy megértsük, mire is jó ez, érdemes összehasonlítani egy nyomaton és a monitoron a fekete és a sötét tónusok megjelenítését. Látni fogjuk, hogy a fekete nem egyformán fekete. Egyik sötétebb, mint a másik. Például a matt papírra készült nyomatok esetén a fekete szürkésnek tűnik, ha összehasonlítjuk a monitor feketéjével (kisebb a maximális sűrűsége a fekete tintának). Ha csak simán Relative Colorimetric konverziót csinálunk, akkor azok a sötét tónusok, amik kilógnak a nyomtató színteréből, levágásra kerülnek (lásd alábbi ábra bal oldala).

Az ábrán látható két színtér jól illusztrálja mondjuk az Adobe RGB és a nyomtató színterének viszonyát. A nagyobb, rózsaszín, színter ebben az Adobe RGB-t jelenti, a kisebb, zöld, pedig a nyomtatóét. Ha bekapcsoljuk a Black Point Compensation-t, akkor az egész kép színei összenyomásra (vagy széthúzásra, ha a másik irányba konvertálunk) kerül (jobb oldali ábra), így esetünkben a feketék a papíron reprezentálható legfeketébb tónusra képeződnek le. Ettől az árnyékos területek részletgazdagsága megnő.

Az Epson a profiljaihoz a Relative Colorimetric konverziót és a Black Point Compensation bekapcsolását javasolja. Tapasztalataim azt mutatják, hogy sokkal szebbek lesznek így a nyomatok, mint kikapcsolt BPC-vel.

Visszatérve a nyomtató beállításához. A fentiekben bemutatott párbeszédpanelen most ki kell kapcsolnunk a nyomtató színkezelését, lévén a szükséges konverziót a Photoshop már elvégezte, a nyomtatónak nincs más dolga, mint egy az egyben lenyomtatni a képet.

Canon nyomtatók esetén csak annyi a teendőnk, hogy kikapcsoljuk a nyomtató színkezelését, és készen is állunk a nyomtatásra.

Végezetül egy fontos megjegyzés: A KÉT MÓDSZER KÖZÖTT SZABADON VÁLASZTHATUNK (mindazonáltal javaslom a szerkesztő alkalmazásra hagyni a színkezelést), VISZONT A KETT?T KEVERNI NEM SZABAD! Azaz például ne adjunk nyomtató profilt és hagyjuk bekapcsolva a nyomtató színkezelését, mert ekkor a "dupla profilhasználat" problémájába futunk, azaz duplán fogunk konvertálni - és az eredmények finoman szólva rondák lesznek.
Kalibrációs ábra (target) nyomtatása

Van egy speciális eset, amikor az a célunk, hogy a színkezelést teljes mértékben kiiktassuk: a nyomtatóprofilok készítése. A profilírozást végző cégtől kapott kalibrációs ábrát (vagy ha saját magunk végezzük a műveletet, akkor a profilírozó szoftver által adott ábrát) úgy kell megnyitnunk a szerkesztő alkalmazásban, hogy ne legyen semmilyen profil hozzárendelve. Photoshop esetén ez a Leave as is (don't color manage) opció választását jelenti.

Annak ellenére, hogy az ábrához semmilyen profil nincs megadva, a Photoshop a working space-t fogja feltételezett profilként használni a képernyőn való megjelenítéshez (azaz working space - monitor konverziót végez), nyomtatásnál viszont minden rendben történik.

A nyomtatás pofon egyszerű. Az előbbiekben már ismertetett Same as source opciót kell választanunk print space-nek.

Kalibrációs ábra nyomtatási beállításai

Gondoskodnunk kell arról is, hogy a nyomtatón ki legyen kapcsolva a színkezelés (ugyanúgy mint a "Színkezelés a szerkesztő alkalmazásban" esetben). Ne felejtsük el megvárni, amíg a frissen nyomtatott kalibrációs ábra megszárad, és már vihetjük is leméretni!

Természetesen nem várhatjuk el, hogy a nyomtató pontosan ugyanazokat a színeket jelenítse meg, mint a monitor (lévén a két eszköz fizikailag különbözik abban is, ahogy a színeket láthatóvá teszi, és a színterük is eltérő), viszont van egy hasznos segédeszközünk, amivel képet kaphatunk már a monitoron arról, hogy hogyan fog kinézni a nyomat. Ez a Soft Proofing, amiről a sorozat következő részében lesz szó.