Szili József - 2011. január 31. - Ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor még nem voltak számítógépek, nyomtatók és fénymásoló gépek. Az irodai sokszorosítás oroszlánrészét egy mára már feledésbe merült gép végezte, nevezetesen a stencilgép. Ezek a gépek az 1980-as évek elejéig meghatározó szerepet töltöttek be a legtöbb hivatalban, irodában. Megszokhattuk már, hogy a magyaroknak a legtöbb találmányhoz van valami közük. A stencilgép esetében is ez a helyzet.
1854. március 20-án, Csornán született Gestetner Dávid. Elemi iskolái után nagybátyja üzletében dolgozott, mint hentesinas. Ez a munka azonban nem igazán kötötte le a jó műszaki érzékkel megáldott fiatalembert, így fiatalon, 17 éves korában elhagyta Magyarországot és Bécsben, a tőzsdén kezdett dolgozni. Feladatai közé tartozott, hogy a tőzsdei nap végén kimutatásokat és szerződéseket másoljon. Ez egy nagyon időigényes és frusztráló feladat volt, hiszen minden példányt egyesével kellett megírni majd összehasonlítani az eredeti példánnyal, hogy a szöveg teljesen azonos legyen. Ekkor kezdett el azon gondolkodni, hogy kell lennie egy jobb és gyorsabb módszernek a dokumentumok sokszorosítására.
A jellemzően 50-100 példányban készülő szerződések, megállapodások, levelek nyomdai sokszorosítása igen költséges lett volna. Gestetner 1880-ban érkezik Londonba, itt kap szabadalmat első találmányára a „kerekes toll”-ra (cyclostyle pen).
Ez a toll egy olyan szerkezet, melynek a hegyén egy apró fogakkal ellátott kerék található. Írás közben a papírt a kis fogak perforálták, ezzel, mint egy nyomó formát létrehozva. Ez a toll volt az alapja következő találmányának, a sokszorosító gépnek (stencilgép). A perforált papírt eleinte egy faládába helyezte. Egy szöveten keresztül festékezve a perforált íven keresztülhatolt a festék, így a formára egy tiszta ívet helyezve, enyhe nyomás hatására megkapta a perforált ívvel azonos nyomatot. Ezt a fadobozt tekinthetjük az első stencilgépnek.
A sokszorosítás azonban nem volt igazán tökéletes az akkoriban forgalmazott papírok minősége miatt. Gestetner rájött, hogy ehhez a technológiához leginkább a hosszúszálú rostokból készült viasszal bevont, úgynevezett „kite”papír a legmegfelelőbb. Ezt a fajta papírt keleten sárkányok készítésére használták. Az ilyen típusú papírra készült formákról már 1200 másolatot tudnak előállítani óránként, ahogy egy 1890-es években megjelent hirdetésben olvashatjuk. A maximum példányszám akár a 10000 darabot is elérhette egyetlen formáról. Mindezt bármiféle nyomdai előkészítés nélkül.
Gestetner 1881-ben Londonban megalapítja a Ricoh Company Cyclograph céget. Találmányát folyamatosan tökéletesítve 1906-ban London északi részén Tottenhamban megalapítja a stencilgépek, festékek, hengerek és a kerekes toll gyártására szakosodott üzemét. A sokszorosítógép egyre sikeresebb lesz, a gyár gyors ütemben fejlődik. Hamarosan nemzetközi fiókhálózatot hoz létre gépeinek forgalmazására. Gestetner gépe ekkor már közel sem hasonlít egykori fadobozos elődjére. Két dobhengeren körbeforgó alulról festékezett selyem anyagra kerül a stencilforma. A forma alatt a festékezést már oldaldörzsöléssel ellátott hengerek is segítik, így a stencilforma festékezése még egyenletesebb lesz.
A gép egyik védjegye a forma befogására alkalmazott apró fémtüskékből kialakított rögzítő rendszer. A tüskék az „A Gestetner” nevet formázzák. Értelemszerűen a stencilpapíron is ez a perforálás jelent meg, hogy a formát rögzíteni lehessen a dobokra. Ez a rögzítési mód az utolsó stencilgépek gyártásáig megmaradt. A kézi hajtású gépbe félautomata ívadagoló szerkezet is kerül. Így egy rendkívül kompakt, gyors és jól használható sokszorosító gép jön létre.
Az elektromosság és a villanymotorok megjelenésével a kézi meghajtású gép opcionálisan már elektromos meghajtással is megrendelhető lett. Kezeléséhez nem volt szükség különösebb nyomdai előképzettségre, hiszen a formakészítéshez is elég volt akár egy írógép vagy kerekes toll. Írógéppel úgy készültek a nyomóformák, hogy az írógépből eltávolították a festékszalagot. Így minden egyes leütésnél a leütött betű kistancolta a nyomóformát, amelyről ezután több száz nyomatot is elő lehetett állítani. Az 1930-as évekre a gyár területe eléri a 11 hektárt, fénykorában pedig 6000 embert is foglalkoztatott.
Gestetner szabadalmával majdnem egy időben, Amerikában Edison is bejegyeztette az Autographic Nyomtatás szabadalmát. Ezt a találmányt tovább fejlesztve 1887-ben Albert Blake Dick védjegyeztette le Roneograph gépét. A fő különbség a két gép között az, hogy a Ronegraph egy hengert használt a forma festékezésére, Gestetner gépe ezzel szemben két dobot és festékező dörzshengereket is, így jobb festékezést elérve. A két gép működése első pillantásra nagyon hasonlított, ezért a két cég között a világháborúk közötti időben megállapodás jött létre. Ennek értelmében az AB Dick gépek forgalmazása kizárólag az USA-ban történt, míg a Ricoh Európában és a világ többi részén forgalmazta a gépeit. Volt olyan ország, ahol a Gestetner gépek piaci részesedése akár a 90% -ot is elérte.
1929-ben Gestetner felkéri Raymond Loewy formatervezőt, hogy tervezzen egy sokszorosító gépet a ”szépség, funkció, és egyszerűség” jegyében. Az ekkor 36 éves Loewy egy elegáns, fekete kagyló formájú gépet tervezett. Ez volt az első próbálkozás, hogy egy ipari gépet a formájával is vonzóbbá tegyenek. Ez annyira jól sikerült, hogy beindította a fiatal tervező karrierjét is, aki ezek után olyan tárgyakat, formákat tervezett, mint a híressé vált Coca Cola palack, Exxon és Shell logók, Lucky Strike, Frigidaire hűtőszekrények, Skylab űrállomás.
Az 1970-es években egyre erőteljesebben jelennek meg a piacon a fénymásoló gépek. 1973-ban kezdi forgalmazni a cég az első szeléndobos, hagyományos papírral működő fénymásoló gépet. Innentől számíthatjuk a stencilgépek fokozatos eltűnését. A cég méretére jellemző, hogy ebben az időszakban 52 leányvállalata volt világszerte és 153 országban látta el a gépek forgalmazását és szervizelését. Mára a cég egy nagy cégcsoport (NRG) tagjaként működik tovább. Fő tevékenységük jelenleg a digitális irodai sokszorosítógépek és rendszerek forgalmazása.
A stencil gépeket végül is tekinthetjük az internet elődjének is. Hiszen kis méretüknél fogva és egyszerű kezelhetőségük miatt könnyen váltak az átlag polgár számára is elérhetővé. Ennél fogva pedig a drága és körülményes nyomdai előállítást megkerülve váltak terjeszthetővé az egyéni gondolatok. Ezt a mindenkori hatalom is felismerte, így például a kommunizmusban minden stencilgép szigorú nyilvántartásba volt véve, használatukat erősen szabályozták és csak a kijelölt emberek kezelhették, nehogy rendszerellenes röplapok, felforgató irományok készüljenek rajtuk. Ma már tudjuk, hogy ennek ellenére a legtöbb szamizdat kiadvány, röplap mégis ezeken a könnyen hordozható és elrejthető gépeken készült.
Ezért aztán a stencilgépek bőven kivették részüket a más politikai nézetek terjesztéséből is. A világ nyugati felén előszeretettel használták a művészek és képregény-rajzolók saját kis példányszámú munkáik készítésére. Az ilyen fanzineok és képregények ma a gyűjtők féltett kincsei közé tartoznak.
Gestetner Dávid tipikusan egy olyan magyar híresség, aki sokkal ismertebb nyugaton, mint egykori hazájában. A stencilgépeket ma gyűjtők vásárolják fel. Létezik egy nagy gyűjtemény Hollandiában.
Itt szinte csak Gestetner gépekkel foglalkoznak, ezeket gyűjtik és újítják fel szinte gyári állapotba. Talán egyszer megélhetjük, ha lesz egy magyar nyomdamúzeum, ahol az egyik sarokban Gestetner Dávid képe alatt állhat majd, az ő általa megalkotott stencilgép is.
Egy film a Gestetner gyárról 1927-ből (kb. 20 perc): http://www.britishpathe.com/record.php?id=75166
A holland gyűjtemény: http://www.flickr.com/photos/westparkroad/page1/
