id. Schiller Alfréd

Bp., 1905. márc. 28. – Bp., 1970. ápr. 7.

fényképész, fotóművész

 

1919-ben nyomdásztanuló lett. Később főgépmester, majd nyomdai műszaki vezető lett. 1931-ben az Offset Nyomda alkalmazásába lépett. Már 1936-ban kísérletezett a színes képek nyomdatechnikai átvitelével. Feladatának elsősorban a tökéletes reprodukciós technika továbbfejlesztését tekintette. Közreműködésével készült Barcsay Jenő Művészeti anatómia c. albuma (1953).

 

Ennél a könyvnél alkalmazták hazánkban először az üvegrács (raszter) helyett az érintkezőrácsot. ~ közreműködésével készült a Rajzművészet mesterei c. kétkötetes album is. Az első külföldi kísérletekkel egyidejűleg irányításával fejlesztették ki a stabil-expo elnevezésű nyomdai megvilágításmérő készüléket, majd a fekete-fehér és közvetlenül ezután a színes filmek mérésére alkalmas denzitométert.

 

Felkutatta az országban fellelhető és addig figyelmen kívül hagyott művészi faszobrokat és színes felvételeket készített róluk, és összeállította a Régi magyarországi faszobrok c. albumot. Ezután készítette el Az Esztergomi Keresztény Múzeum képtára c. album fényképeit. Az ő közreműködésével, reprodukcióival jelent meg az Ermitázs kincseinek egyik reprezentatív fotóalbuma. Legutolsó alkotása a Csontváry-album összeállítása volt. – Technikailag és művészileg egyaránt tökéletes felvételei számos művészettörténeti munka értékét emelték.

 

Irod.

Pomayer Gyula: Sch. A. (Fotóművészet, 1970).