Magyarország első nyomtatott térképe a Világörökség része

Plihál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár)

 

Méltó helyére került hazánk első nyomtatott térképe, egyik leghíresebb írott történelmi emléke, a Tabula Hungariae néven ismert Lázár-féle térkép. Június 19-én, UNESCO Világemlékezet Bizottsága felvette 38 mű társaságában ezt a kimagasló jelentőségű, 16. századi dokumentumot a világszervezet exkluzív listájára, a Memory of the World remekművei közé. Az 1997-ben, 10 esztendeje létrehozott jegyzékbe természetesen a világ valamennyi országa szeretné besoroltatni legféltve őrzöttebb vagy leghíresebb nemzeti ereklyéit, de eddig ez csak 158 kivételes jelentőségű remekműnek sikerült.

 

Ezek közé került be most a 16. században élt, titokzatos sorsú magyar írástudó, Lázár térképe, többek között olyan korszakos művek társaságában, mint például az indiai Rigvéda, Anglia meghódítását ábrázoló bayeuxi szőnyeg, a híres 1494-es tordesillasi szerződés, amellyel a Portugália és Spanyolország hajdan egymás közt felosztotta a gyarmatosítható világot, a 13. századi Hereford-i Mappa Mundi, az ókori Római Birodalom híres úttérképe, a Tabula Peutingeriana, és a hajdan gazdag ezüstbányáiról híres Selmecbánya bányatérképei, stb.

 

Lázár térképe, a Tabula Hungariae 1528 május közepén jelent meg Ingolstadtban. E mappát évszázadokon keresztül a kutatók és az érdeklődők csak leírásokból ismerték, míg az 1880-ban az ismeretlenség homályából váratlanul elő nem bukkant. A híres bibliofil gróf Apponyi Sándor vásárolta meg, és más ritkaságokkal együtt 1925-ben az ő adományaként került az Országos Széchényi Könyvtár régi és ritka könyveket őrző gyűjteményébe.

 

A Tabula Hungariae térkép kéziratát készítő Lázárt ma joggal tekinthetjük a magyar térképészet „Anonymus”-ának, mivel életéről, iskolázottságáról igen kevés ismerettel rendelkezünk.

Bizonyos, hogy magyar volt, ám nem végzett egyetemet, kéziratának nyomtatásban való megjelenését nem érhette meg. A térképezésre, illetve annak megszerkesztésére valamikor a 16. század első évtizedében kerülhetett sor, annyi bizonyosnak tűnik, hogy 1514-ben már kész, vagy ahhoz nagyon közeli állapotban lehetett. Magyarország Mohács előtti állapotát rögzítő, felbecsülhetetlen értékű térkép ma csak egyetlen példányban létezik.

 

Lázár kéziratát Johannes Cuspinianus, a bécsi egyetem rektora, és Magyarországon gyakran megforduló diplomata találta meg és vitte Bécsbe. A fenti eseményre szerintünk valamikor 1526. szeptember 25-e után kerülhetett sor, miután I. (Nagy) Szulejmán török császár a budai vár szobrait, a Corvina-könyvtár egy részét, a templomok arany és ezüst kegytárgyait hajóra rakatta, és Pest városát felgyújtatva elhagyta a középkori Magyarország fővárosát.

 

Az eredeti kéziratot a ma ismert formára Georg Tannstetter, a bécsi egyetem tanára szerkesztette át, ő adhatta a ma ismert címet is, s talán ő készíthette a latin és német nyelvű ország leírásokat is.

A térkép fametszetes nyomódúcát Ingolstadtban Petrus Apianus nyomdájában készítették. A négy dúc illesztéseinél látható eltérések alapján azt vélelmezzük, hogy legalább két ember végezhette a fametszést. A térképen több mint 1200 település, illetve más földrajzi név található meg, amelyek a

nyomódúcra az úgynevezett sztereotípia eljárásával kerültek fel, és ezt az új, korszerűnek mondható nyomtatási technológiát a világ éppen Petrus Apianusnak köszönheti. Peter Bienewitz vagy ahogy neve ismert, Petrus Apianus Leisnig-ben született 1495-ben; e város félúton van Lipcse és Drezda között. 1518-ban iratkozott be a Lipcsei egyetemre, s nevét is akkor latinosította. Az egyetemen asztronómia és a matematika tudománya iránt érdeklődött.

 

1520-ban tanulmányai folytatására a Bécsi egyetemre ment, ahol többek között Georg Tannstetter tanítványa lett. Még abban az évben közreadta első térképét, amelynek címe Typus orbis universalis volt. 1526-ban fivérével Georgius Apianus-szal együtt költözött Ingolstadtba, ahol a Haderstrasse 918 szám alatt alapított nyomdájukban egymástól függetlenül dolgoztak. Petrus Apianus ugyanebben az időben az Ingolstadti egyetemen matematikát is tanított. Az első saját nyomtatású térképe, amely Ingolstadtban készült, éppen a Tabula Hungariae című térkép volt, amely 1528. május közepén jelent meg. Jelen kutatásaink szerint a Tabula Hungariae című térkép a sztereotípia eljárásával került nyomtatásra, s az is bizonyosnak tűnik, hogy ezt a különleges sokszorosítási módszert Petrus Apianus fejlesztette ki.

 

A ma kartonra kasírozott térképet négy álló ívre nyomtatták. Ma mindössze a 3. íven lehet találni egy vízjeltöredéket. Ez a bal konc felső harmadában,

a vágott szélektől balra 240, jobbról 147, fentről 83, lentről pedig 194 mm-re található szőlőfürt.

 

Sajnos e kis részlet, valamint a szitaadatok alkalmatlanok arra, hogy Charles Moïse Briquet Les Filigranes című műve alapján azonosítható legyen az a műhely ahol egykor e papír, készülhetett.

A töredék véleményünk szerint leginkább a 13066. sz. vízjelhez hasonló.

A nyomtatás és a közreadás költségét a megtaláló Johannes Cuspinianus vállalta magára, aki e jeles művet I. (Habsburg) Ferdinándnak ajánlotta, akit a csehek 1526. október 23-án, míg a magyar rendek 1527. november 3-án királyukká koronázták.

 

A Lázár-térkép UNESCO-listára kerülése valóban nagy kitüntetés, a magyar kultúra rég várt elismerése, hiszen az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezete jegyzékében szereplő alkotásokat csakugyan megismeri az egész világ. Eddig a listán csupán két magyar vonatkozású bejegyzést találhattunk. Az első mű, amely e kitüntető címet megkapta, Tihanyi Kálmán szabadalmi leírása volt. A történetírás a 20. század egyik nagy találmányaként tartja számon azt a televízió rendszert, amely - Tihanyi Kálmán hetven éve publikált angol és francia szabadalmai nyomán - új irányt szabott az akkor már ötven éve vajúdó kísérleteknek.

 

Majd pár évvel később a Vatikán utáni második legnagyobb reneszánsz könyvgyűjtemény, Mátyás király világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana került fel e jegyzékre.

 

Forrás: Papíripar 2007. 5.

Csatolmány: