Na de ki az a Novokrescsenszkov Tamás?
2019-ben még mindig ott tart a magyar nyomdaipar, hogy nem tud felmutatni egy komplex minden szakmai szempontból átfogó és a szakmánkat részletesen bemutató nyomdamúzeumot. Kisebb múzeumokat találhatunk Gyomán, Debrecenben, Békéscsabán, Hollókőn, illetve Budapesten. Ezek a múzeumok jók, hiszen megőriztek egy két szeletet a szakmánkból. Némelyikükben bizonyos fázisokat ki is lehet próbálni. De nem találunk egy olyan múzeumot sem ahol a papír készítésétől a könyvkötészetig az összes munkafolyamat és gép kipróbálható illetve bemutatható lenne. Mondhatnánk azt, hogy nincs is erre szükség, hiszen a digitális korban már elég a zöld gombot megnyomni és megkapjuk a profi nyomatot. Igen ám csak azt nem tudjuk elképzelni mi vezetett idáig. Mennyi szakma közös erőfeszítése kellett ahhoz, hogy alig pár évtizeddel ezelőtt egy könyvet a kezünkbe vehessünk.
Létezik egy hatalmas nyomdaipari gyűjtemény az országban. Erről sokan tudnak a szakmai körökben, de sokan nem. A gyűjtemény magánkézben van. Tulajdonosa a határokat feszegeti. Elszánt, fanatikus, aki még hisz benne, hogy egyszer majd lesz egy nagy magyar nyomdamúzeum. A gyűjteménye megkerülhetetlen és mindenképp biztos alapja lehetne egy működő nyomdaipari múzeumnak. Novokrescsenszkov Tamással beszélgettem.
Mekkora gyűjteményről beszélhetünk?
Ezt nagyon nehéz megmondani, Ha csak a B/2-es vagy nagyobb nyomófelületű gépeket nézem akkor az legalább 6 db. Nagyjából 15 db tégelysajtó Az előkészítés összes berendezése, klisé levilágító ofszetlemez levilágító, nyomdai fényképezőgép, guilloche gép, linószedőgépek, ofszetgépek, stencilgépek, magasnyomó és ofszet próbanyomógépek. Több mint húsz regál ólombetű, ez 3-400 betűszekrényt jelent, az 1800-as évektől egészen az 1980-as évekig. Plakátnyomó fabetűk. Kézi betűöntő készülék, monó és linómatricák. Teljes kötészet, gépekkel, kéziszerszámokkal.
Melyek azok a gépek eszközök, amik a legritkábbak és legértékesebbek?
Egy Östereicher und Markus tégelysajtó. Van egy nyomáskapcsolós Wörner tégelysajtó, ami megelőzte a korát. Wörner gyorsajtó, amin a Trianoni békediktátumot nyomták. Ebből a típusból három darab is található a gyűjteményben. Kézi betűöntő készülék az 1700-as évekből. Morelli fametszet. Litográfiai kövek. Nehéz megmondani a pontos adatokat, mert lehet, hogy egy metszet vagy betűtípus sokkal értékesebb egy grafikusnak, miközben egy régi ritka gép megoldásai egy gépészmérnöknek lehetnek értékesek. Tehát nagyban függ attól is ki és mire használja ezt a kollekciót.
Mekkora területet foglal el jelenleg a gyűjtemény és ezeknek a fenntartását ki fedezi?
Kilenc raktárban van elhelyezve. Nagyjából 400 négyzetméteren zsúfolva, sokszor egymásra pakolva. De amint látod már a házam udvarán is sátrak alatt állnak eszközök, mert nem fér el. Ez az állapot pedig nagyon méltatlan ahhoz képest, hogy milyen szakmai értékekre vigyázunk. A költségeket természetesen én fizetem, nem kapok erre semmiféle támogatást. Ez még működhet egy rövid ideig, de sajnos az én tartalékaim is végesek.
Mekkora területen lehetne bemutatni a gyűjteményed? Itt most egy minimális méretről beszéljünk ahol egy működő múzeum lehetne.
300+300 négyzetméteren. Tehát 300 négyzetméter lenne a minimális bemutató hely ahol bemutatókat, workshopokat, tanfolyamokat lehetne tartani. Valamint kellene minimum 2-300 négyzetméter raktárnak illetve műhelynek, mert ennyi gépet szinte folyamatosan karban kell tartani. Illetve mivel folyamatosan mentünk meg gépeket, azokat fel is újítjuk.
Mekkora lenne az a terület ahol az összes gép és eszköz bemutatható lenne, ami a gyűjteményedbe található?
Ha teljesen korrekt szedőtermet, fotót, montírt, géptermet, kötészetet, szednék, össze akkor kb. 800 négyzetméter lenne az igazi plusz a műhely, szóval akkor már nagyjából 1000 négyzetméterről beszélünk. Egy ekkora hely azért lenne jó, mert igyekeztünk rendszerben gondolkodni. Tehát például gyorsajtóból van olyan, ami a legkorábbi gyártás, de megtalálható a legutolsó típus is. Végigkövethető a fejlődésük. Ez természetesen nem csak a nyomdászoknak lehet érdekes, hanem például a gépészmérnököknek. Hiszen a nyomdaipar mindig is egy olyan fejlődő iparág, amiben a technikai újítások szinte azonnal megjelentek, és azt a legmagasabb szinten alkalmaztuk is. Mivel nem muzeológus vagy történész, hanem nyomdász szakember állította össze a gyűjteményt ezért sokkal inkább szakmai szempontok szerint lett összeválogatva, ezért is lehet működőképes.
Hogyan lehetne fenntartani egy ilyen múzeumot?
Egyrészről látogatói bevételekből, tanfolyamokból, workshopok. Másrészről azok az iskolák illetve intézmények is tudnának támogatni, akiknek eddig is tartottunk tanfolyamokat, kurzusokat. De a legfontosabb hogy ezt valamilyen szinten államilag is támogatni kellene. Fontos lenne, hogy a nyomdaipar is mögé álljon egy ilyen kezdeményezésnek. A nyomdászok mindig is egy összetartó nagycsaládként, éltek. Ezt egy ember nem tudja saját zsebből fenntartani. Tegyük fel, hogy most ingyen kapnánk egy ekkora területet. Ha nincs mögötte valamilyen támogatás, akkor nem tudnánk vele mit kezdeni, hiszen egy ekkora területnek a rezsiköltségét sem tudnánk kifizetni.
Miért lenne jó, mondjuk egy önkormányzatnak, aki helyet biztosítana és a fenntartásban is segítene, hogy egy ilyen aktív múzeum mögé állna?
Nagyjából 15 éve tartunk bemutatókat. Ez évente 40-50 alkalom. Volt olyan helyszín ahol naponta 1500 ember fordult meg. Tehát mindenképp generálunk egy látogatószámot. Rengeteg alkotó, művész, grafikus, tipográfus, gépész fordult meg nálunk. De ami a legfontosabb, hogy nagyon sok gyerek. Akik imádják ezt az egészet. Digitális korban élünk. Nagyon fontosak lettek a kézzelfogható dolgok. Az hogy valaki játékosan alkothat, közben pedig olyan ma használatos technológiákat ért meg, amit csak nagyon nehezen tanulna meg. Mindezt játékosan, egyszerűen, könnyedén és örömmel.
Ha százból csak egy gyerek kezd érdeklődni a nyomdászat a grafika vagy a gépészet iránt, már akkor is megérte. Hiszen nagyon fontos a mai szakemberhiányos világban az utánpótlás. Gondoljunk csak bele, mennyivel szebbek lehetnének a magyar nyomtatványok vagy a webes felületen megjelenő szövegek grafikák. Ez pedig csak egy kis szelete annak amerre elindulnak ezek a gyerekek. Nagy szerepe lehetne a nyomdászképzésben. A nyomdászat átalakul, folyamatosan fejlődik. Digitális képzés szinte alig van az országban. Vannak olyan eszközeink, amik már az 1800-as évek végén mechanikusan, de a digitális gépek elvén működtek. Ha megmutatunk egy ólombetűt, valakinek egész máshogy fogja fel, mint amikor csak monitoron látja. Vagy beszélhetünk a betűmetszésről, amit egy életen át tanult az, aki igazi mester akart lenni. Nagyon fontos a tipográfia. Fontos hogy manuálisan tudunk esztétikus és szép nyomatokat készíteni. Aki erre is képes lesz az egész másként fog már a digitális világban tervezni. Fontos hogy megértsük a régi gépeket technikákat visszanyúlva akár egészen Gutenbergig. A régi gépek szeretetet kapnak, de cserébe tudományt adnak át.
Én nem tartom magam egy ősembernek, de egy régi gépen sokkal egyszerűbb elmagyarázni a miérteket és a hogyanokat, mert akkor egy logikusan felépített gépet mutatunk be. Egy mai elektronikával felpumpált gépnél nem is látni, hogy mi mit, és miért csinál. Egyébként, ha tanítanom kellene nyomdászatot, akkor nem is vinnék gépet magammal. Mert ahhoz hogy alapfogalmakat megértsünk elég egy spakli, vagy egy kanál is akár azzal is lehet nyomtatni. Ha szépet és jót szeretnénk nyomni, ahhoz kellenek a gépek. Tanítani mindig a legegyszerűbben és a legérthetőbb módon kell.
Visszatérve a fenntarthatóságra. Sok olyan munkát is el tudunk végezni, ami ma már speciális gépet és tudást kíván meg. Nem egyszer oldottunk meg olyan feladatokat, amiket modern eszközökkel nem tudtak. Ezek a munkák speciális gépeket és tudást kívánnak meg. Ezekkel mi rendelkezünk és alkalmazzuk is őket.
Szerinted hány ember kellene egy ilyen múzeum működtetéséhez?
Minimum 4 fő. Hiszen amíg 1-2 fő a bemutatókat tanfolyamokat vezeti, addig legalább kell még két ember, aki a háttérben szervezi, intézi a tanfolyamokat, a múzeum ügyeit. Tehát négy ember minimum, de optimális esetben 6-7 ember lenne jó. Nagyon fontos hogy szükség lenne fiatalokra, olyanokra, akik ezt elhivatottan tovább viszik. Lelkesek és nem ijednek meg a kihívásoktól. Számolni kell azzal az idővel is, amire ezek a fiatalok beletanulnak. Tisztába vagyok a korommal, tudom, hogy nem lehet ezt már túl sokáig csinálni. Az óra pedig könyörtelenül ketyeg.
Hol lehetne a legjobb helyen szerinted egy ilyen múzeum és kiknek lenne érdekes?
A budai várban J. (oké szóljon valaki, ha tud a várban kiadó 800-1000 négyzetmétert) A viccet félretéve a várban már rég volt nyomda miközben mondjuk Angliában még a tűz fölött ugráltak rongyokba bújva. Szóval igazából bárhol jó lenne. Nagyon fontos a jó megközelíthetőség. Ideális esetben egy olyan helyen ahol sok turista jár a környéken. Kisiskolásoktól kezdve az egyetemistákig, a művészekig nagyon sok embert érdekel. Ezt nem hasra ütve mondom, hanem sok év tanfolyamának a tapasztalata alapján. A felnőttek közül a legtöbben a digitális világban alkotó kreatív emberek keresnek meg. Szeretnek kiszakadni a megszokott világukból és kézzelfogható módon alkotni.
Mi lenne az álmod egy ilyen múzeummal kapcsolatban?
Az hogy nyugdíjba tudjak vonulni. Mert akkor tudom, hogy jó kezekben van minden. Halad minden szépen a maga útján. Ja és néha bemehessek úgy, hogy ne kelljen jegyet váltanom.
Miért a nyomdászat a szívügyed?
Mert a világ legösszetettebb munkája. Feltétlenül tudományos, művészeti, irodalmi, mechanikai, kémiai, fotótani, elektronikai, stb… mindenféle tudományt tartalmaz és alkalmaz a legmagasabb szinten. Nagyon összetett gyönyörűséges dolog.
Miért fontos számodra hogy megvalósuljon ez a múzeum?
Azért mert ebben a szakmában majd 600 év tudománya van. Egyszerűen nem volna szabad, hogy eltűnjön. Ez nem a múltnak a siratása, hanem a jövőbeli dolgoknak, technikáknak a megértéséhez egy hatalmas segítség. Én is használok cnc gépet, dolgoztam nagyon modern digitális gépeken, 3D nyomtatókat is használunk, vagy lézervágógépeket, ez a jövő. De a modern gépekkel akkor tudsz a legjobban dolgozni, ha a régi eljárásokat is megérted. Azok a dolgok a legsikeresebbek, amikor az analóg és a digitális rendszereket keverve alkotunk meg valamit. Az analóg technika tud rávezetni arra, hogy a digitális technikát, a legprofibban használjuk. Tehát igazából ez nem is egy múzeum lenne, hanem egy működő nyomda.
Mi a B terv, ha ez a nyomda múzeum nem jön össze?
Rövid időn belül (1-2 év) lépni kell valamit. Ahogy most van itt minden, az nem méltó és nem is fenntartható. Nagyon nagy kár lenne, ha el kellene adni. De ha nincs más megoldás, akkor kénytelen vagyok megszabadulni tőle. Hatalmas teher, amit már jó ideje cipelek a hátamon, néha szó szerint is. Volt már érdeklődés külföldi vevő részéről is, de eddig nem tárgyaltam eladásról. Halkan jegyzem meg hogy a gépek javarésze magyar tervezésű és gyártású, ebben is nagyon speciális a gyűjtemény. Ha ezek eltűnnek, nem lehet majd pótolni őket. Ezekre a gépekre pedig méltán lehetünk büszkék, mert semmivel nem voltak lemaradva a nyugati gépektől, sőt sok esetben megoldásaikban a maguk korában felül is múlták azok tudását, minőségét.
Mivel foglalkoznál, ha nem ezzel?
Ugyanezt csinálnám. Vagy repülnék, ejtőernyőznék. Régi nagy álmom hogy újra nyomjam a Budai krónikát. Ezt már el is kezdtem megvalósítani. Remélem még sikerülni fog. Mennyire jó lenne tényleg a budai várban egy faprésen újraöntött betűkről középkori ruhában nyomtatni. De az idő nagyon szalad.
Névjegy: Novokrescsenszkov Tamás
57 éves, négy gyermek édesapja. Szakmája: betűszedő Tel.: +36 20 779 6443 Email: vandornyomda@gmail.com
Mi nyomdászok mindig is híresek voltunk az összetartásunkról. Szeretjük és támogatjuk a jó ügyeket. Amennyiben ön is támogatná egy ilyen nagyszerű múzeum létrejöttét kérjük, szavazzon az alábbi űrlap kitöltésével. Így az elsők között fog értesülni a múzeummal kapcsolatos hírekről. A támogató szavazatok számát folyamatosan közöljük. Így ön is nyomon követheti, hogy hány nyomdász kolléga áll e nemes ügy mellé.
Bese László
Zsiga Róbert
Szili József
Bulyovszky Zsuzsanna
Marczika Zoltán
Marics-Fenyvesi Mária Katalin
Lantos Viktor
Nemenyi Lászlóné Parkanyi Ágnes
Varga Balázs
Fossi-Szabó Kati
Hajdu Edit
Kápolnai Nagy Ági
Micsinai Attila
Leipniker Lászlóné
Balogh András
Apor Judit
Kenessey Péter
Andor Timi
Kurucz Józsefné
Kelemen Tamás
Till Ervinné
Győry Attila
Kontra Zsolt
Ladányi Lajos
Szilasi Endre
Kurucz Ferenc
Kőrösfalvi Zoltánné
Gábor Péter
Derzsi János
Hankovits Iván
Zubonyai Janos
Aradi Robert
DÁVID JÓZSEFNÉ
Pákai Angéla
Sulek Istvánné
Torma Tamás
Mórotz Kálmán
Kertész Jánosné
Bagjos Zoltánné
Nagy József
Sas Gábor
Mándi Miklós
Vörös Sándorné
Bíró Csilla
Berindza Gábor
dr. Varga Zoltán
Horváth jános
Garai Ágoston
Katona Tamás
Dobesch Máté
Szabó Péter
Bíró Csilla
Horváth Aladár
Bődi István
Tatai László
Temesvári Péter Viktor
Horváth István
Petres István
Petres Eszter
Marics Péter
Szalai Ágnes
Vémi József
G. Kiss Zoltán
Szőcs Endre
Oláh Attila
Horváth György
Magyarosi András
Paár Zsolt
Szabó József
Kára Mónika
Kellner György
Bécsi Sándor
Beta Imre
Deli László
Mészáros István
Kurucz Miklós
Majorosi Géza Dávid
Csepreghy Péter
Finta Béla kéziszedő
Bohner Ferenc
Murányi József
Pintér Ferenc
Kun László
Párdy Tamás
Kotcián Rajmund
Gábor László
Puskás Kornél
Persovits József
Lovas Mátyás (magasnyomó gépmester)
Keglovics János
Molnárné Boldizsár Margit Eszter
Kovácsné Csendes Magdolna
Ladányi Lajos
Jánosi Gabriella
Csonka Károlyné
Füri Endre
Lendvai László
Horváth István
Szávainé Eszes Andrea
Ziegler Károly
Borbély Csaba
Hadnagy Anita
Domonkos Árpád
Marics-Fenyvesi Mária Katalin
Horváth György
Fekete Attila
Hollós János
Sárvári Sándorné
Ramcsák Miklós
