Novák László: A nyomdászat története I. könyv: XV. század

A német, francia és angol grafikusvilágnak évtizedek hosszú sora óta megvannak a maga nagy nyomdászattörténelmi szakmunkái is, amelyekből tanulságot és gyönyörűséget meríthet a jelenben, s reménységet, bizodalmat a jövőre nézve. A Nyugat népeinek e monumentális nyomdászattörténetei sok ezernyi példányban látnak napvilágot, hiszen a százmilliós nemzetek kebelében mindenesetre nagyobb számmal akad olyan ember, aki érdeklődik az újabbkori művelődéstörténelem legfontosabb részlettudománya, szinte a gerince: a nyomdászattörténet iránt.



Minálunk szegény magyaroknál egy nagyobb terjedelmű, az egész sokszorosítás históriáját átölelő, alapos nyomdászattörténelmi mű megjelenése csak kedves álom, s hosszú sóvárgás tárgya volt évtizedeken át, nem mintha hivatott íróemberek híjával lettünk volna, hanem mert az érdeklődő közönség aránylag kicsi volt ily vállalkozáshoz.



Népünk kicsiny voltának rossz oldalait megéreztük tehát ebben a tekintetben is. Pedig ha kicsiny is a magyarság: pótolhatja energiával és kultúra-megbecsüléssel. Hiszen ha csak a számbeli gyöngeségünket látnók: vigasztalannak kellene éreznünk a jövőt, s lemondani minden kulturális törekvésünkről; le kéne takarni a múltunkat, nem törődni a jövőnkkel, mert hisz a nemzetek versenyében kedvezőtlenebb a helyzetünk, mint a nagy népeké.



A magyarság jövő történelmét a "vis inertiae" ellen való küzdelemnek kell jellemeznie. Élünk, élni akarunk és élni fogunk. Ez a kristályos nagy akarat talán utat tud törni magának a magyar nép sok-sok rétegének a keblébe; a társadalom-etikai tekintetben annyira haladott magyar nyomdászvilág mindenesetre kiveszi részét a jövőért meg kultúráért való küzdelemből, s e tekintetben talán példát tud mutatni a magyar társadalom egyéb csoportjainak is.



A "vis inertiae" ellen való küzdelem jegyében indult útjára ez a kis könyvsorozat is. Magyar nyomdász öntudata és kötelességérzete hozta létre, s a magyar nyomdászság maga-megbecsülése tette lehetővé a megjelenését.

Főképpen nyomdász-embereknek, a magyar kultúra nehéz-sorsú napszámosainak készült tehát a könyvünk. Oly emberek számára, akik naphosszat ideget-őrlő munkában fáradozva: nem elégednének meg az adalékok sokaságával és szavahihetőségével, hanem ezenfölül még az előadás szórakoztató voltát is megkívánják.



Erre való tekintettel egyrészt kerültük a száraz bibliográfiai adatok sűrű halmozását, másrészt pedig iparkodtunk arra, hogy a szorosan vett nyomdászattörténelmi adalékok mellett az illető korok levegőjét, szellemi áramlatait is érzékeltessük az olvasóinkkal. A nyomdászat históriája amúgy is elválaszthatatlan a világtörténelmi eseményektől; az újkor fölhajnalodása óta a nyomdászat meg a vele szinonim sajtó volt az emberiség minden vágyának, minden törekvésének a csodás érzékenységgel működő szeizmográfja.



A história-mondás könnyed, majdnem szépirodalmias pergése szükségessé tette még azt is, hogy könyveinkben kerüljük az oldalankint való jegyzetes hivatkozásokat. Minden oldalon átlag nyolc-tíz-soros jegyzet: elcsúfítaná egyrészt a kolumnáinkat, másrészt pedig gyakorlatias haszna sem igen volna. Aki érdeklődik a kútfőink iránt: megtalálja fölsorolásukat az egyes kötetek végén, néhol az illető kútfőre vonatkozó néhányszavas kritikával is.



Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik.

A teljes anyag letöltése:

Csatolmány: