A napokban adták át Budapesten, a felújított, és régi pompájába visszaállított Károlyi-Csekonics palotát. A felújítás során rengeteg művész, restaurátor, valamint neves szakemberek és cég dolgoztak együtt a nem mindennapi épületen. A felújítás során az épület szivarszobája falán, egy százéves míves tapétadarab került elő. Az a döntés született, hogy a szobát az eredeti tapéta mintázattal restaurálják. A feladat nem volt egyszerű, hiszen egy nagyon aprólékos mintázatú, precízen dombornyomott tapéta-csodát kellett újragyártani.

Hosszas keresés után találtak rá Novokrescsenszkov Tamás vándornyomdászra, aki már nagyon sok speciális munkát, nyomtatott. Végül őt kérték fel, hogy alkossa újra a szoba falát díszítő mintázatot.
Tamás barátja segítségével, Szűcs M Sándor papirosmolnár, dolgozta ki az eljárást. Ilyen komplex feladaton még nem dolgoztak együtt, de a gyártás és tervezés részleteit már használták korábbi munkáiknál.

Tamás szavait idézve:

A régi idők nyomdászai után dolgozni megdöbbentő dolog. Azt tartották róluk, hogy a szakmák koronázatlan királyai. Minden bizonnyal azok is voltak, mert rengeteg szakmában kellett egy jó nyomdásznak jártasságot szerezni. Ha figyelembe vesszük az akkor használatos eszközöket és gépeket akkor rögtön világossá válik, hogy mekkora mértékű hozzáadott szellemi tudást és értéket képviselt egy ilyen magas szintű munka elkészítése. A módosítások, méretváltozások, a papír nagymértékű préselése miatt akkor sem és most sem volt kiszámolható. A nyomtatást a széria gyártása közben módosítani kellett.

A mai kor nyomdásza ezt számítógéppel megteheti. Régen mindezt analóg szerkezetekkel, józan logikus gondolkodással tették. Az adatok digitális tárolása és szerkeszthetősége miatt egy későbbi módosítás ma már könnyebb feladat. De a régi és a mai digitális rendszernek is az a lényege, hogy a célnak alárendelve, szorgalmasan, precízen és nagyon pontosan kell dolgozni.

Sokat tanultunk ebből a munkából. Ezért úgy gondoljuk, hogy teljesen más magasabb szintű restaurálásokra és rekonstrukciókra is képesek lettünk a nagyon összetett mesterségünkben. A legnagyobb kihívást a tapéta kép mérete jelentette, hiszen több mint 25 négyzetméteres felületet kellett tökéletes minőségben, a szoba méretéhez és beosztásához alkalmazkodva legyártani és felhelyezni.

Ma az egész világon a nyomtatvány rekonstrukció és restaurálás is nagyon ritka eljárás. Büszkék vagyunk arra, hogy a munkánk az egész épület rekonstrukciónak egy picike, de mégis harmonikus része. Gondolataim szerint a régi tapéta csoda megálmodója is valami hasonlóra gondolhatott száznegyven évvel ezelőtt.

Szűcs Sándor és a magam együttműködése ebben a történetben nagy öröm volt.

A pestbuda.hu bemutatója a palota felújításáról:

https://pestbuda.hu/cikk/20200901_atadtak_a_felujitott_karolyi_csekonics...