Ofszetlemez-készítés egykor...

A pozitív pozitív működésű cinklemez készítésével kapcsolatos elsô kisérleteket dr. Albert folytatta Münchenben, 1990-ban. A krómgumis eljárást az Ullmann cég vezette be 1926-ban. A cink ofszetlemez széles körű elterjedését az ún. Stecker-só segítette, mellyel a nyomólemezek vízszeretô részeinek kialakítását - és a nyomtatás közben történô kezelése lényegesen egyszerűbbé vált. Felfedezôje dr. Otto Strecker volt 1932-ben, Berlinben. A nyomólemez-készítés ma már bonyolultnak tűnô folyamatát ábráinkon mutatjuk be. (A lemzkészítés idôszükséglete 2-3 óra volt.)
A cinklemez felületének híg savoldattal történô megtisztítása kefével és leöblíte vízzel

A fényérzékeny réteg felvitele pergetôben

A cinklemez miegvilágítása a másolórámában

A nyomólemez elôhívása vizes oldattal kezdôdött, amelynek célja a nem cserzettvréteg eltávolítása

Az elôhívás folytatása savas oldattal
A cinklemez lakkozásakkozásakor alakították ki a nyomóelemeket

A nyomólemezre speciális festék felhordása a nyomórészek megerôsítését szolgálja

A cinklemezkészítés utolsó és legfárasztóbb művelete a rétegtelenítés, mikor intenzív keféléssel távolítják el a cserzett fényérzékeny réteget a nemnyomó részekrôl
A képek és a szöveg a Nyomdavilág 97/1-es számából származnak