Misztótfalusi Kis, M. Tótfalusi Kis, M. Tótfalusi K.

Alsómisztótfalu, 1650 – Kolozsvár, 1702. márc. 20.

betűmetsző, nyomdász, a magyar művelődés egyik nagy úttörője.

Falusi kézműves szülők gyermeke. Alsóbb isk.-it Nagybányán végezte, majd a nagyenyedi kollégiumban bölcsészetet és ref. teológiát tanult. 1677-től 1680-ig Fogarason iskolamester, 1680-ban Hollandiába ment, hogy az ott nyomtatás alatt levő m. nyelvű Biblia helyesirására felügyeljen és tanulmányait folytassa. Teológiai tanulmányok helyett azonban a nyomdászat érdekelte, s az amszterdami Blaeu-nyomdában művészi fokon elsajátította a betűmetszés és a könyvnyomtatás mesterségét. 1683-ban önállósította magát és mint betűmetsző hamarosan a legismertebbek közé került.

Megrendeléseket kapott egész Európából, Svédo.-tól, Angliától a pápai államig, vésett héber, görög és örmény betűket is, ő készítette az első grúz nyomtatott ábécét, s Medici Cosimo nála rendelte meg firenzei új nyomdája teljes betűkészletét. Sokáig Anton Jansonnak tulajdonított antikva betűit ma is használják a nyomdászatban, az 1950-es években nálunk is felújították ~-antikva néven. A betűnetszéssel keresett tetemes pénzt a Biblia kinyomtatására fordította. Maga „költségével s betűivel” könnyen kezelhető kis alakban újra nyomatta Károlyi Gáspár teljes bibliafordítását (Szent Biblia, 1685) és Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait (Szent Dávid királynak…soltári, 1686), majd még egyszer az Újszövetséget (Új Testamentom, 1687).

A kiadás során a korábbi szöveg számos értelmetlenségét kijavította s helyesírási újításokat vezetett be. 1689-ben felszámolta már világhírű amszterdami műhelyét és hazatért, hogy közvetlenül szolgálhassa az erdélyi magyar művelődés ügyét. Önálló üzemet akart létesíteni, hosszas rábeszélésre mégis elvállalta az egyház kolozsvári nyomdájának vezetését. Korszerűsített műhelye azonban hosszas huzavona és gáncsoskodás után csak 1693-ban kezdhette meg működését. Ettől kezdve nem egészen tíz év alatt mintegy félszáz kiadványt jelentetett meg igen gondos szerkesztésben és a kor legmagasabb színvonalán álló tipográfiai ízléssel.

Olcsó és hasznos könyveket akart a nép kezébe adni, „hogy a mi nemzetünk nem maradna abban a nagy írástudatlánságban,…melyben eddig.” Történeti műveket, hasznos tudnivalókkal kiegészített naptárakat, verses köteteket jelentetett meg, kiadta Balassi Bálint és Rimay János istenes énekeit, továbbá Comenius tankönyveit és ábécés könyveket öt-hatezres példányszámban, a saját költségén. Mindezért mégsem elismerés és jólét, hanem rágalmazás, áskálódás és az anyagi gondokkal való küzdés volt a jutalma. Az ortodox kálvinista egyházi vezetőség vádat emelt a coccejanus meggyőződésű ~ ellen,, hogy szövegfilológiai javításaival meghamisította a Szentírást, hogy munkáiban az ortodox vallással szemben álló nézeteket hirdet, s hogy célja a hazai egyházi és vele szorosan összefonódott világi vezetőség lejáratása. ~ előbb Apologia (1697), majd Maga személyének…mentsége (1698) c. munkájában válaszolt a vádakra.

Könyve megdöbbentő vádirata a feudalizmusban és vallási ortodoxiában megmerevedett erdélyi elmaradottságnak, a minden haladást ellenző, kicsinyes és ostoba egyházi és világi vezetőknek. A polgárosult Hollandia szabadabb légkörét idéző, a születési tekintéllyel a polgári foglalkozás önérzetét szembeszegző törekvéseknek ebben a világában el kellett buknia. ~t könyvéért perbe fogták, s az ítélet a ref. egyház vezetőinek nyilvános megkövetésére, műve valamennyi példányának elégetésére s a benne foglaltak írásbeli visszavonására kötelezte.

A perbeli meghurcolás izgalmai után, 1699 elején szélütés-érte. Félig bénán, lélekben megtörve és szegényen három évig élt még.

F. m.

Apologia Bibliorum anno 1684 impressorum (Claudiopoli, 1697. Új kiadása Toldy Ferenc:

Corpus Grammaticorum, 1866);

Siralmas panasz (Kolozsvár, 1697. Újra kiadta Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1892);

Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége (Kolozsvár, 1698. Újra kiadta Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1902;

Tolnai Gábor, Gyoma, 1940;

Bán Imre – Klauiczay Tibor, Bp., 1952);

M. Tótfalusi Kis Miklós (Kiadta és bevezette Tordai Zádor, Bukarest – Bp., 1954. Az Apológia m. fordítása, a Mentség és részletek kisebb írásaiból).

Irod.

Páriz Pápai Ferenc: Életnek könyve (Kolozsvár, 1702;

Újra kiadta Bod Péter: Erdélyi Féniks, 1767);

Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században (Bp., 1899); Kodály Zoltán: „Mentség” (Magy. Szle, 1940);

Szíj Rezső: Misztótfalusi Kis M. (Bp., 1943);

Koltay-Kastner Jenő: T. K. M. coccejanizmusa (Irod. tört. Közl. 1954); Schütz Ödön: M. K. M. szolgálatai az örményeknek (Magy. Könyvszle, 1957);

Országh László: M. K. és az első magyar könyv Amerikáról (Magy. Könyvszle, 1958);

Klaniczay Tibor: T. K. M. (A Reneszánsz és barokk c. kötetben. Bp. 1963).

Szi.

Németh László: Eklézsia-megkövetés (dráma, Bp., 1946);

Németh Andor: A betű mestere. T. K. M. életregénye (Bp., 1954).